Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
Többet, jobban
A század elején Európában két és félezer papírgép működött (a XIX. század közepétől a századfordulóig a papírgépek száma megháromszorozódott), közülük 1000 Németországban, 500 Franciaországban, 350 Angliában üzemelt. A világ össztermelése az 1910-es években mintegy 10—15 millió tonnát ért el. Ez az érték alig 40 év múlva már 45 millió tonnára nőtt, noha századunk első fele nem volt mentes a politikai és a gazdasági nehézségektől, hiszen két világháború és egy gazdasági világválság is visszavetette az általános fejlődés ütemét. Mégis, ha változó mértékben is, a papír iránti kereslet folytonosan növekedett. Milyen tényezők járultak hozzá a kereslet növekedéséhez? Elsősorban az információhordozók megsokszorozódása és a csomagolástechnika fejlődése. Az újságok és a könyvek egyre nagyobb példányszámban jelennek meg. Az oktatáshoz is sok papírra van szükség (egy korábbi felmérés szerint egy iskolás korú gyerek átlagosan 5 kg papírt fogyaszt évente). A csomagolástechnika fejlődése oda vezetett, hogy a papírból készült csomagolóeszközök általánosan elterjedtek. Ma a csomagolóanyagok fele papírból készül. Az életszínvonal emelkedése, a szokások változása (háztartás, egészségügy) ugyancsak növelte a papírfogyasztást. A fejlődés mértékére jellemző, hogy pl. az Egyesült Államok 1920 és 1950 között papír- és kartontermelését megháromszorozta. A szocialista országok papíripara még ennél is gyorsabban fejlődik (ez érthető is, hiszen a gazdasági építő munkában a hátrányos helyzet felszámolása nagyütemű fejlesztést kíván). A Szovjetunió cellulózgyártása 1920 és 1950 között ötvenszeresére, papír- és kartontermelése hússzorosára növekedett. Ezzel talán pontot is tehetnénk a papír történetére — vélhetnék néhányan —, hiszen napjaink műszaki-tudományos forradalma a fejlődést egész más irányba terelheti. Lesz-e még szükség a jövőben is ilyen nagy mennyiségű papírra? Bizony, a hírközlés (televízió, műholdak) robbanásszerű fejlődése még a szakemberek körében is aggodalmat kelthetett. Ám hamar felismerték, hogy a hírközlés forradalma „csupán” az információk áramlásának sebességét 73
