Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
Többet, jobban
sérleteivel kortársait kívánta volna becsapni. Talán a munkával megbízott papírkészítő legények törekedtek arra, hogy megrendelőjük kívánságainak minél jobban eleget tegyenek, és ezért jobb mintát akartak készíteni, mint amilyen valójában lehetséges lett volna. Ez ösztönözte őket arra, hogy rongyot keverjenek a papírpéphez. A Schäffer által felhasznált anyagok között szalmát is találunk. Adatai szerint a minta csak 5% rongyot tartalmaz, Herzberg viszont 35% rongyot mutatott ki (főleg lenrongyot, pamutrongy adalékkal). Ettől függetlenül megállapíthatjuk, hogy sikerült szalmát felhasználnia. Munkálkodását II. József császár is értékelte, és aranylánccal jutalmazta. A német papírkészítők azonban nem támogatták Schäffer kísérleteit. Csak a XVIII. század végén kezdtek újra rongyot helyettesítő anyagokkal foglalkozni. A magyar kísérletek sem hiányozhatnak a felsorolásból. Mint arról Bogdán István a papíripari találmányok lajstromozása során beszámolt, Fridvalszky János kolozsvári egyetemi tanár 1771. április 12-i keltű beadványában gyékény, valamint len és kender felhasználását javasolja papír készítésére. Franciaországban az 1780-as évek óta foglalkoztak a szalmapapírral. Az első nem rongyból (füvekből, hársfakéregből és egyéb növényi anyagokból) előállított papírra nyomtatott könyvecske Franciaországban jelent meg 1784- ben. A francia kísérletekről Krünitz gazdasági-műszaki enciklopédiája a következőket írja: „1801 májusában vagy áprilisában a párizsi akadémia tagjainak szalmapapírmintákat osztottak szét, amelyek ugyan kissé szürkés színűek voltak, a bemutató szakember adatai szerint azonban fehéríthetők, és íráshoz, nyomtatáshoz is felhasználhatók, sőt rézkarcok sokszorosításához is, amint azt az egyik lap, amelyre Napóleon császár arcképét nyomtatták, bizonyítja.” A papírt bemutató szakember valószínűleg Séguin lehetett, aki Párizsban 1801-ben 15 évre kapott szabadalmat javított minőségű szalmapapír előállítására. Ebben az időben Angliában is egyre nagyobb mértékűvé vált a rongyhiány. Az angol tudományt, ipart és kereskedelmet támogató társaság már 1778-ban tíz guinea jutalmat tűzött ki annak a részére, aki a legnagyobb mennyiségű — 58
