Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

"Soha el nem múló dolgokat készítünk"

A dusniki (Lengyelország) papírmalom. Jól látható a papír szárításához használt magas padlástér a jellegzetes szellőzőnyílásokkal (fotó: Z. Wasylkowski)

Az írópapirokat enyvezték (az íveket egyenként enyves vízbe mártották), és enyvezés után ismét megszárították. Volt olyan papír, amelyet többször is enyveztek (mindkét oldalán).

A papírokat — elsősorban az írópapírokat — az enyvezés után simították le: a papírt márványlapra fektetve mindkét oldalon achát simítókővel simára csiszolták.

A papíríveket csomagolás előtt átválogatták, hogy selejtes ív ne maradjon köztük, majd félbehajtogatták. Ezután egyszerre több ív (konc) széleit reszelősajtóban egyenletesre reszelték.

Csomagolás előtt a papírt még egyszer sajtóba rakták. Az írópapírból 1 koncban 24 ív, 1 rizsmában 20 konc, 1 bálában 10 rizsma volt. A nyomópapírból 1 koncban 25 ív volt. Ez azt jelentette, hogy 1 rizsma 480—500 ív, 1 bála 4800—5000 ív papírból állt.

A papírkészítésnek a most leírt módja a XIII. századtól a XVIII. század végéig elvileg változatlan maradt. A szakmában meghonosodott újítások csupán a papírkészítés

46