Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
A papír meghódítja a világot
rendelete is (1486-ban). Berthold érsek tekinthető tehát a könyvcenzúra atyjának, akinek Mainzra érvényes rendeletét 1501-ben VI. Sándor pápa az egész nyugati kereszténységre kiterjesztette. Rövid időn belül azonban Luther és Calvin fellépése a pápa rendeletének hatását területileg erősen beszűkítette, és a felvilágosodás eszméinek győzelmét követően a pápai cenzúrarendelet már csak az egyházi szerzők munkáira vonatkozott. A magyarországi papírkészítés kezdetei A papír magyarországi története — mint mindenütt a világon — szorosan egybefonódik az ország kulturális fejlődésével. Mérföldkőnek tekinthető, hogy III. Béla király megszervezte a királyi kancelláriát, az oklevéladó királyi hivatalt, és egyik 1181-ben kiadott oklevelében elrendelte az írásbeliséget. Ez azonban még nem a papírra írott oklevelek korát nyitja meg, csupán a pergamenekét. A magyarországi kancelláriák pergamenszükségletüket előbb német területről, majd a szomszédos országokból, Ausztriából, Cseh- és Lengyelországból szerezték be. A hazai pergamenkészítés csak a XIV. század folyamán indult meg. A papír hazai alkalmazása az Anjouk korában kezdődött el. I. Károly és I. Lajos király uralkodása alatt az olasz városokkal kialakult politikai kapcsolatok elősegítették a kereskedelmi forgalom megélénkülését is. Magyar és olasz kereskedők — különösen Velence és Genova kereskedői — révén az akkor már fejlett olasz papírkészítés termékei terjedtek el elsősorban Magyarországon. A legnagyobb papírforgalmat a kereskedelmi központokban, a budai, a pozsonyi, a kassai, a szebeni és a brassói vásárokon bonyolították le. Ezekről a helyekről vitték tovább a viszonteladók a papírt a kisebb helységek piacaira. Első ismert, papírra írott oklevelünk Gentilis bíboros Pozsonyban, 1310. május 1-én kelt oklevele, egy 172x235 mm nagyságú papírlap, amely valószínűleg itáliai papírmalomból származik. A papírhasználat XIV. századi elterjedését több akadály 38
