Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

Egy csodálatos anyag születése

és egy deszka alatt, kőnehezékekkel kipréselték őket. Ily módon még jelentős mennyiségű vizet távolítottak el, és egyúttal a nagy súly simította is a lapokat.

Sajtolás után a még mindig nedves papírlapokat fehérített, finom felületű téglafalakon szárították meg.

így készült tehát a kínai papír, amelyre tussal és tintával egyaránt kitűnően lehetett írni.

Az eljárás, amelyet e tudósításból megismert a világ, olyannyira kevéssé különbözött az ókori módszertől, hogy a leírás alapján a régi metszeteken, rajzokon ábrázolt papírkészítési részműveleteket is kitűnően azonosítani lehetett.

Az ókori Kínában azt tartották, hogy a papír elkészítéséhez 72 művelet szükséges. E bonyolult szakmát hosszú éveken át tanították az ifjaknak, akik azután a mesterség titkát életük végéig megőrizték, s csupán tanítványaiknak adták tovább.

A papírt sokfajta célra használták. Elsősorban természetesen íráshoz, de színesre festve legyezők készítésére és díszítőanyagként is. A kínaiak művészi papír kézimunkái az egész világon ismertté tették e nép gazdag mesevilágát, magas fokú kultúrájának fantáziadús, harmonikus szín- és formavilágát.