Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
Egy csodálatos anyag születése
Kínai írás bambuszlapocskákon (a lipcsei Deutsche Bücherei gyűjteményéből, fotó: Török János) fejlődése következtében egyre növekedett a kereslet az íráshordozó anyagok iránt. Olcsó anyagra volt szükség, és ez két — egymástól kissé különböző — eljárás elterjedése révén, a II. századtól kezdődően, Kínában általánosan a papír lett. A papír születése A papír feltalálásának körülményei bizonyos mértékig tisztázatlanok. Sem az időpont, sem a feltaláló személye nem ismeretes. Mindezek ellenére a papírtörténészek kivétel nélkül megemlékeznek Caj-lumó\, akinek munkássága nyomán a Handinasztia akkori uralkodó tagja, Но-ti császár 105-ben elrendelte a papírkészítés általános elterjesztését. Milyen volt a papírkészítés ősi technikája? A papír készítésének alapja a rostok vizes oldata. Ezt úgy nyerték, hogy növényi anyagokat selyem- vagy kötélhulladék (pl. elhasználódott halászháló) hozzáadásával főztek. A vizes oldatból az ókori Kínában kétféle módon tudtak papírt előállítani. Egyes vidékeken a merítéses, máshol pedig a felöntéses technika terjedt eí. Mindkettőhöz szitára volt szükség, amelyen maga a papírlap kialakult: az előbbi eljárásnál a szitát merítették a rostoldatba, az utóbbi módszernél az anyagot öntötték rá a szitára. A felöntéses technika csak Ázsia egyes részein terjedt el, a merítéses technika viszont az egész világon ismertté vált. Érdekes, hogy a papír születése után közeHfétezer évvel 17
