Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
Egy csodálatos anyag születése
Észak-ausztráliai fakéregfestmény (Néprajzi Múzeum, fotó: Gyerkó Tibor) ismerjük meg a világ egyéb tájain élő népek író- vagy helyesebben inkább festő-, díszítő- és ruházkodási anyagát, a fakérget és a tapát. Az észak-ausztráliai Arnhem-föld nomád őslakói a fehérfának nevezett Melaleuca leucadendron kérgét használják különös művészetükhöz. A festők, akik a kérget és az összes egyéb anyagot maguk dolgozzák ki, először gondosan kiválasztják a megfelelő életkorú fát, amelyről azután lehántják a kérget. A lehántott fakérget homokba ássák, hogy jól kiszáradjon, majd gondosan megtisztítják. A fakéregre a sárga, vörös, fehér és fekete színezésű képeket toliból, rostosított növényi ágacskákból vagy emberi hajból készített ecsettel festik. Az alapozáshoz — és néhány természetes színezőanyaghoz (ilyen pl. a porrá tört vasérc vagy a földpát) kötőanyagként orchideahagymák levét használják, immár évezredek óta. A fakéregfestmények többnyire vallási szertartásokhoz készülnek, és — sajnos — legnagyobb részüket e szertartások után, amint szerepüket betöltötték, alkotóik meg is semmisítik. Nagy nyeresége kultúrtörténetünknek, hogy a kutatóknak, így többek között J. A. Davidson antropológusnak sikerült néhányat megmentenie e csodálatos alkotásokból, hiszen az Arnhem-földön a ma még ősi körülmények között élő nép fiai már nem ápolják a sok évszázados hagyományokat. A másik, ugyancsak régóta használatos író-, festő- és ruhaanyag a Latin-Amerikában, Afrikában, Óceániában és egyes feltevések szerint Ázsiában egyaránt ismeretes tapa. 13
