Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

Együtt a holnapért

szeptemberében Tuniszban tartott ülést követően a következő prognózist tették közzé:

A világ várható papír- és kartonfogyasztása (millió tonnában)

1980 1985 1990

Fejlett tőkés

országok 136—141 160—175 185—210

Szocialista országok 23— 26 30— 34 37— 46

Fejlődő országok 18— 20 23— 26 30— 38

Összesen: 177—187 213—235 252—294

Beszédes számok ezek. Beszédesek, akár maga a papír, amióta az emberiség életében megjelent.

A beszélő papír (Utószó helyett)

Bíró Lajos, a neves természettudós a századforduló idején Uj-Guineában járva számtalan, szinte felmérhetetlen értékű megfigyelése mellett azt is tapasztalhatta, hogy a papírral való első találkozás milyen nagy esemény volt a bennszülöttek számára:

„Sokféle új dolgot láttak tőlünk, európai származásúaktól a pápuák, de egy se volt olyan csodálatos nekik, mint az írás, olvasás... Feldiktáltak nekem egymás után 50—60 vagy néha 100 szót is, amennyi éppen a papíron elfért, összevissza mindenfélét, kinek mi az eszébe jutott... Akkor aztán felolvastatták velem felülről lefelé, vagy alulról felfelé, ahogy éppen nekik tetszett... Ellenőrzésül elolvastatták velem többször egymás után, napjában többször is... Még ez se volt elég ellenőrzésnek, elkérték tőlem a papírt, náluk hagytam; ha elcsíphették valamelyik európai urat, azzal is elolvastatták, sőt felkeresték az ismerős iskolásfiúkat is, azok is sorban ugyanazokat a szavakat hangoztatták. Nem lehetett csalás, a papiros beszél, mindenkinek ugyanazokat mondja, amit én felírtam. A papiros nem felejt semmit."