Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Március
Március 30 A találmányok létrejöttében a társadalmi szükségszerűség mindig a döntő. Ha egy találmány előbb születik meg, mint ahogy szükség van rá, akkor az „koraszülött”, és nem kerül gyakorlati megvalósításra. Beszédes bizonyítéka ennek a Pollák—Virág-féle gyorstávíró, amelyről maga a feltaláló, Pollák Antal önéletrajzában is így írt 1934-ben: „Ügy látszik, hogy a gyorstávíró még túl korán született, még nincs szükség ilyen nagy teljesítőképességű készülékre.” Az igazság az, hogy nem volt olyan nagy forgalmú távíróhivatal, amely ezt a fantasztikus sebességet ki tudta volna használni — amikorra pedig megérett az idő, megjelent a géptávírás, amely a leírás pillanatában már a fölvevő állomáson írja a szöveget. A berendezés egyik feltalálója, Pollák Antal, 1865- ben született, és 1943. március 30-án halt meg. A találmány első nyilvános bemutatója 1899-ben volt, de még ma sincs olyan készülék, amely egyszerűség, biztonság és gyorsaság dolgában felvenné vele a versenyt. A betűíró gyorstávíró először percenként 750 szót továbbított, rögtön olvasható folyóírással (a Creed-rendszerű percenként 100, a Baudot-féle pedig 100—120 szót továbbít). A gyorstávíró minden részletében lényegesen különbözik a többi rendszertől. Nagy előnye, hogy a jelek a vételszalagon közönséges írás alakjában jelentek meg. A feltalálók abból indultak ki, hogy írás közben a toll a papíron függőleges vagy vízszintes irányban mozog. Ezeket a részletmozgásokat kellett tehát a vevőkészülék tükrével elvégeztetni ahhoz, hogy a továbbított szöveg a készülékben rendes, latinbetűs írás alakjában jelenjék meg. Érdemes a találmányról a korabeli sajtót idézni: „A Pollák—Virág-féle gyorstelegráf. A napokban érdekes kísérletek folytak ezen készülékkel az Egyesült Villamossági r. t. ezen célra berendezett helyiségében és a berlini postahivatal laboratóriumában egyidejűleg. A két egymástól 1050 km távolságnyira levő helyiség a budapest—berhni telefonvezeték segélyével volt összekötve, s a két végállomáson egy-egy Pollák—Virág-féle telegráfkészülék volt bekapcsolva azon célból, hogy a feltalálók a meghívott szakközönség előtt praktikusan demonstrálják eme méltán geniálisnak nevezhető találmány kiváló használhatóságát. Bernhardt német titkos tanácsos Berlinben figyelte meg a kísérleteket, melyeket ott Pollák, itt pedig Virág vezettek. A kísérletek bemutatták azt, hogy a készülék nemcsak mesterséges vonalakon, hanem ezen valóságos vonalon is kifogástalanul működött; még ily hosszú vonalon is óránként mintegy 100 000 szót akadálytalanul lehet továbbítani” (Polytechnikai Szemle, 1899). P. J.