Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Március
Március 28 A Naprendszer keletkezése Pierre Simon Laplace francia matematikus, fizikus és csillagász, aki kortársa, Fourier szerint: „Befejezte volna az ég tudományát, ha e tudomány egyáltalán befejezhető volna”, 1749. március 28-án született. Valamilyen probléma megoldása a tudományban mindig újabb kutatások alapját rakja le. Newton, amikor az általános tömegvonzásban megtalálta a bolygók törvényszerű mozgásának okát, betetőzte a kopernikuszi korszakot. Newton gravitációs törvénye azonban ismét „befejezésre” váró újabb problémákat vetett fel, hiszen nemcsak a Napnak és a bolygóknak, hanem maguknak a bolygóknak kölcsönös vonzását is figyelembe kellett venni az égi mozgások pontos előreszámításához. Ennek a nehéz feladatnak nagy részét végezte el Laplace. Ötkötetes Égi mechanika című munkájában azt is kimutatta, hogy a zavaró hatások nem vezetnek a Naprendszer felbomlására. Laplace, a matematikai levezetések kedvelője, csak egyszer lépett a merész elméletek körébe. Híres Naprendszer-keletkezési elmélete — Kantéhoz csatolva — mint a Naprendszer kialakulásának első tudományos magyarázata, egyben a „teremtett és változatlan világ” középkori eszméjének túlhaladását és a természetet fejlődésében vizsgáló modern szemlélet kezdetét jelentette. Mind Kant, mind Laplace úttörői voltak a kozmogónia tudományának, de Laplace elmélete lényegesen különbözött Kantétól. Kant közös ködtömegből származtatta a Napot és a bolygókat, míg Laplace szerint a bolygók a mainál sokkal nagyobb ős-Napból váltak ki. A Laplace-elmélet is az ún. ködelméletek csoportjába tartozik — az ős-Nap forgó ködtömegnek is felfogható —, ezért vették egy kalap alá Kantéval. A „Kant—Laplace-elmélet” a múlt század végéig a legjobb kozmogóniai elmélet volt. Minden követelményt kielégítő Naprendszer-keletkezési elméletet pedig azóta nem sikerült kidolgozni. Az égi tudománynak ezt a részét nemcsak Laplace, de még a modern csillagászat sem fejezte be. R. O.
