Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Március
Március 12 A königsbergi bíró harmadik fia, Gustav Robert Kirchhoff 1824. március 12-én született. Amíg gimnáziumba járt, nem árult el nagy tehetséget: hét érettségiző között rangsorban ő végzett a hatodik helyen. Szülővárosának egyetemén azonban — a matematikus Jacobi, Richelot, Hesse, a fizikus Neumann és a híres csillagász, Bessel (1. július 22-i cikkünket. — A szerk.) hatása alatt — egyre jobban kibontakoztak képességei. Alig 24 éves, amikor dolgozatai jelennek meg az Ohm-törvény általánosításáról, valamint az áramelágazások törvényszerűségeiről; ez utóbbiakat ma Kirchhoff-törvények néven ismerjük. Berlinben, Breslauban, majd 1854-ben pedig Heidelbergben lett egyetemi tanár. Húsz évig dolgozott és tanított a Neckar menti városban. Itt született meg 1859-ben Bunsennel közös nagy felfedezése, a színképelemzés, amellyel szinte beláthatatlan új területek nyíltak meg a kutatás előtt (1. november 6-i cikkünket. — A szer к.). Ennek a módszernek a kémiai elemzésben, távoli csillagok anyagának meghatározásában, az atom szerkezetének felderítésében óriási jelentősége volt. Heidelberg híres egyetemi város volt. A természettudományok művelői és tanulói Európa minden részéből felkeresték. Egyetemén több magyar, köztük Eötvös Loránd is tanult. Kirchhoff mellett Bunsen, Helmholtz, a kémiatörténész Kopp, és mások jelentették a legnagyobb vonzerőt. Kirchhoff is ragaszkodott Heidelberghez. Amikor 1870-ben Berlinbe hívták az egyetemre, nem tudott megválni kedves városától, munkatársaitól és barátaitól; csak négy évvel később engedett a kérésnek, s akkor átköltözött Berlinbe. Sajnos, itt már nem sokáig tevékenykedett. Sokat betegeskedett, és 1887- ben meg is halt. Kirchhoff nemcsak tudományos tevékenységével, hanem személyes jó tulajdonságaival, rokonszenves egyéniségével is messze kitűnt professzortársai közül. Tanítványai rajongásig szerették. Jó tanár volt, aki az ifjabbakat állandó munkára buzdította, tanácsaival önzetlenül segítette. Tudományos vitákban mások érdemeit mindig készségesen elismerte — így volt ez a színképelemzés körüli prioritási vitában is. Nagy tudós és nagy ember volt. 8. O.
