Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Március
Március 5 Az első „delejező" A XVIII. század 80-as éveinek elején Párizs legnépszerűbb embere Anton Mesmer, az osztrák származású csodadoktor volt. Tódultak hozzá az igazi és képzelt betegek, és Mesmer doktor valamennyiüket egyformán kezelte: delejezte, mágnesezte őket. Az igazi betegek, persze, nem gyógyultak meg, de akik csak képzelt betegségekben szenvedtek, csodákat meséltek a doktor gyógymódjáról. 1784-ben tudós bizottság vizsgálta felül Mesmer gyógymódját (a bizottság tagjai között volt Benjamin Franklin és Lavoisier is). Megállapították, hogy a csodadoktor egyszerű kuruzsló, csaló, módszere igazi betegségek ellen teljesen hatástalan. A felvilágosult emberek kigúnyolták, de a hiszékenyek továbbra is hittek benne, és elárasztották rendelőjét. Végül is a francia forradalom vetett véget párizei tevékenységének: el kellett hagynia az országot. Ebben a században ismerték fel az elektromosságot (Franklin ekkor találta fel a villámhárítót), és azt is tudták már, hogy az élő szervezetben is vannak elektromos jelenségek. „Állati delejesség”-nek nevezték ezeket, és sokan úgy gondolták, hogy a betegségek keletkezésében, valamint gyógyításában is szerepük van. Mesmer is erre alapozta „gyógymódját”. Eleinte mágnessel, majd leydeni palackokkal, később egyszerűen kézrátevéssel „gyógyított”. Ügy hirdette: mágneses ereje van, ez gyógyítja meg a betegeket. Mesmer óta mind a mai napig felbukkannak időnként kuruzslók, akik hozzá hasonló módszerekkel „gyógyítják” a hiszékeny embereket. Mesmer 1815. március 5-én halt meg Svájcban. Sz. 8.
