Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Febuár
Február 6 A „kurzív" feltalálója A XV. és XVI. század legszebb könyvei az ún. Aldinák voltak. Nyomtatójuk a Manuzzi család volt. (A család nevét különböző formákban írják: Mannuzzi, Manuzio, Manucci, latinosán Manutius.) A gyönyörű nyomtatványok névadója, a család feje, Aldus Manutius 1448 táján született Bassianóban, Róma mellett. Rómában latin, Ferrarában görög filológiát és irodalmat tanult, majd 1485-ben Alberto Pio, Capri hercege támogatásával nyomdát alapított Velencében. Ebből kerültek ki számos egyéb köteten kívül az ókori klasszikusok első kritikai kiadásai, összesen 130 kötet. Aldus Manutius a klasszikusok kiadására tudományos akadémiát (Neoaccademia) is alapított, amelyből később a Accademia della Fama fejlődött. Kiadványainak többségéhez maga írt előszót. Az Aldinák (római és görög klasszikusok művei) igen fejlett tipográfiával és különleges betűtípusokkal készültek. A könyvek könnyen felismerhetők, mert minden kötet utolsó lapján saját jelzést, ún. szignettet találunk. Ez horgonyra tekeredő delfint ábrázol. A betűmetszést a bolognai Francesco végezte számára. Nem kevesebb, mint 9 féle görög, 14 féle latin és 3 féle héber betűtípust alkalmazott. A ma is használatos kurzív szedés is Aldus Manutius nevéhez fű-Aldus Manutius „szignett”-je (1600 körül) ződik; először 1501-ben alkalmazta, Vergilius műveinek nyomtatásánál. Aldus Manutius 1515. február 6-án halt meg Velencében. Halála után fia, Paolus vette át a nyomdát. 1561-ben a pápa felkérésére Rómába költözött, új nyomdát hozott létre, ahol az egyházatyák iratait adta ki. Ennek fia, II. Aldus továbbfejlesztette apja és nagyapja nyomdáját, de gyermektelen volt, és 1597-ben bekövetkezett halálával a nagynevű nyomdászcsalád kihalt. A család összesen 908 nyomdai terméket alkotott. Nevük fennmaradt egyrészt az A Idinákh&n, másrészt a róluk elnevezett latin betfifajtában, az aldinában. P. J.
