Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Febuár
Február 1 A köznyelvben a vasötvözetekből készült tárgyakat általában vastárgyaknak nevezik. Pedig vegytiszta vasból (Fe-ből) készült tárgy a valóságban nincs. A „vastárgyak” a vason kívül szenet, szilíciumot, mangánt, esetleg nikkelt, krómot, molibdént, titánt, alumíniumot stb. tartalmaznak. Ezek az elemek a vas tulajdonságát lényegesen megváltoztatják. Az ilyen elemeket tartalmazó alakítható vas: az acél. Az acélgyártás nagyipari fejlődése a múlt század derekára tehető. Azelőtt a nyersvasat olvadt állapotban kavargatták, s így lassanként kiégtek belőle a szennyeződések. Ez a módszer azonban nagyon nehézkes és hosszadalmas volt. Az első, nagyiparban is bevált módszer a Bessemer-féle eljárás volt, ennél a „körtékben” alulról fúvott levegővel égették ki a nyersvasból a fölös szenet, szilíciumot, mangánt. A Bessemer-eljárásnak azonban volt egy nagy hátránya is: ezzel az eljárással nem lehetett feldolgozni olyan ércet, amely nagyobb mennyiségű foszfort tartalmazott. A fejlődés következő lépcsőfokát ezért az angol Sydney Thomas ezt megoldó találmánya jelentette. Thomas 1850-ben született. Eleinte orvosnak készült, majd jogot tanult. Érdeklődése azonban a kémia és kohászat felé vonzotta. Végül félbeszakította Sydney Thomas tanulmányait, és kizárólag a kohászatnak szentelte életét. Sokáig tanulmányozta, hogyan lehetne alkalmazni a Bessemer-eljárást a foszfortartalmú érceknél is, és arra a megállapításra jutott, hogy a foszfort el lehet távolítani a vasból. A savas, ún. Bessemer-konverter helyett bázikus bélésűt használt. Ez a foszfor kiégésekor keletkezett foszforpentoxid nevű vegyületet megköti, és így melléktermékként még egy foszfortartalmú műtrágyát is kapnak. A kísérletek, amelyeket három éven át folytatott, eredményre vezettek, s a Thomas-eljárás elindult világhódító útjára. Thomas 1885. február 1-én halt meg. P. J.
