Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
December
December 28 A kép megmozdul A film története — bár előhírnökei szép számban akadnak — tulajdonképpen a Lumiere fivérek tevékenységével kezdődik. Edison ,,kinetoscop”-ja ugyan 20—60 méteres filmeket mutatott be, de csupán egy személy szemlélhette. Lumiere-ék célja az volt, hogy a mozgó képeket egyidőben többen nézhessék, tehát a képet kivetítsék. Hosszas kísérletezés után első ízben 1895 márciusában mutatták be vetítő eljárásukat a Lumiere fivérek a Nemzeti Ipar Előállítására Alakult Egyesületben. Az első mozgófénykép nyilvános bemutatására 1895. december 28-án, Párizs egyik kávéházában került sor. Itt tartották meg az első nyilvános előadást, amelyre belépőjegyet kellett váltani. A kávéház tulajdonosa egy évre bérbe adta pincehelyiségét Antoine Lumiere egyik barátjának, de oly kevés bizalma volt a mozgófénykép sikerében, hogy a felajánlott 20 százalékos nyereségrészesedés helyett inkább napibért — 30 frankot — fizettetett a helyiség használatáért . . . A bejárat előtt plakát hirdette az előadást. A vállalkozó meghívásokat küldött szét. A belépőjegy 1 frankba került. Nyolc-tíz filmet pergettek le előadásonként, de minthogy mindegyik csak 16—17 méter hosszú volt, az előadás 20 perc alatt véget ért. Az első nap a bevétel 35 frankra rúgott. A kávéház tulajdonosa úgy látta, a pesszimizmusa igazolva van. Három héttel később azonban minden hírlapi reklám nélkül naponta több mint 2000 ember fordult meg a kis pincehelyiségben. Olyan hatalmas tömeg ömlött az előadásokra, hogy a rend fenntartására igénybe kellett venni a rendőrséget. Az első „filmkritikus”, Henry de Parville, a Nature című természettudományi folyóirat szerkesztője, így írt a bemutatóról: „Elképzelhetetlen, hogy milyen valódinak hatnak ezek a képek. Mit nem tesz az illúzió ? Ha az ember szemtől szembe látja ezeket a mozgó képeket, azt kérdi magától, hogy nem hallucinál-e. Hamarjában azt sem tudja eldönteni, vajon néző-e vagy pedig részese az előadásnak ? Egy lyoni utcát láttunk: — a villamosokat, a robogó kocsikat, amelyek gyorsan közeledtek a néző felé . .. Emlékszem, hogy mellettem egy asszony annyira megijedt egy felénk vágtató lovas kocsitól, hogy hirtelen felugrott... és csak akkor ült vissza, amikor a kocsi hirtelen fordulattal elkanyarodott.” Lumiere-ék első kis filmjei néhány perces kis élőképek voltak. Ma híradófilmnek neveznénk azokat az életképeket, amelyeket később fizetett riportereik vettek fel a világ legkülönbözőbb tájain. Első játékfilmjük 1897-ben jelent meg Passio címen, és vetítési ideje már negyed óra volt. Az 1900-as párizsi világkiállításon már több ezer néző csodálhatta meg filmtechnikájukat, itt már 16X21 méteres vásznon mutatták be mozgóképeiket. P. J.
