Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Január
Január 26 Szorzásnál könnyebb az összeadás Már az 1500-as évek matematikusai is sokat foglalkoztak azzal a gondolattal: hogyan lehetne egyszerűsíteni, könnyíteni a számolás technikáját. John Napier (vagy Neper) skót földbirtokos (1550—1617) pl. két számsort, egy számtani és egy mértani haladványt rendelt egymáshoz úgy, hogy a számtani sor növekedett, a mértani pedig csökkent. Ha a második sorban két számot összeszorzunk, ezt az első sorban a megfelelő két szám összegével lehetett kapcsolatba hozni. Ez a gyakorlat számára azt jelentette, hogy a szorzást könnyebb műveletre, összeadásra lehetett viszszavezetni. Tehát nagyon is praktikus meggondolások vezettek el a ma általánosan ismert, ezen az elven „működő” logaritmushoz. Napier logaritmustáblája 1614-ben jelent meg. Nem sokkal később Jobst Bürgi (1552—1632) svájci matematikus és csillagász is kiadta Progresstabula című táblázatát, amelyet 1603 és 1611 között számított ki. Ezeknek az első logaritmustábláknak az alapszáma — tehát az a szám, amelynek hatványkitevőit használták fel a számítások elvégzésére — a matematikában jól ismert és fontos, e-vel jelölt 2,71828... szám volt. Henry Briggs angol matematikus számított ki először olyan logaritmustáblát, amelynek alapszáma 10. (Egyes matematika-történészek szerint Napier is eljutott idáig!) Ez a munkája őrizte meg Briggs nevét az utókor számára. Briggs életéről nem sokat tudunk. 1561-ben (más források szerint 1556-ban) született Warleywcodban. Munkája, a Logarithmorum chilias prima Londonban, 1617-ben jelent meg, s ebben megtalálható az 1-től 1000-ig terjedő számok logaritmusa nyolc tizedes számjegyig. A későbbi (1624) Arithmetica logarithmica című táblázatában 1-től 20 000-ig és 90 000-től 100 000-ig már 14 tizedes jegyre adja meg a logaritmusok értékét. A sinus és tangens szögfüggvények logaritmusainak táblázata, századfokokra kiszámítva, már csak mint posztumusz műve, 1633-ban jelent meg Trigonometrien britannica címmel. Oxfordban halt meg, 1630. január 26-án. Briggs után Kepler és mások is kiszámították a logaritmusokat. Legjelentősebb Ezechiel de Decker és Adriann Vlacq munkája: tízjegyű logaritmustáblájuk 1628-ban került kiadásra. Az első logaritmustáblákban elkerülhetetlen hibák is voltak. Ezért a régi táblázatokat 1915—1918-ban Párizsban 15 jegyre, 1922-ben pedig Berlinben 10 jegyre nagyon gondosan ellenőrizték, s így sikerült hibamentes táblázatot előállítani. 8. O.
