Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
November
November 19 Festő és fizikus Az Északi-Jeges-tenger partján Mihanyiuszkájában született 1711. november 19-én. Ez a hely ma is messze van, de akkor meg éppen a világ végének számított. A fiatal Mihail Vasziljevics Lomonoszov azonban nem óhajtotta életét a világ végén tölteni. 19 éves korában megszökött hazulról. Moszkvában beiratkozott az iskolába. „Kimondhatatlan szegénységben éltem, nem költhettem többet, mint napi fél kopeket kvaszra és kenyérre, de a tudományt mégsem hagytam el” — írta később ezekről az évekről. A jó tanuló ösztöndíjakkal egyre feljebb került, Pétervárra, a csillogó új fővárosba, nyugat-európai tanulmányútra, aztán a cári akadémiára, amelynek titkára lett. Nyelvész volt és nyelvújító. Költeményeit számon tartja az irodalomtörténet. Festményeit múzeumok őrzik. Értekezett az orosz nép szaporodásáról, földrajzról és csillagászatról, meteorológiáról. Mozaikképet rakott ki színes üvegből. Épített s vezetett egy gyárat, ahol színes üveget gyártottak. Kémiai, fizikai kísérleteket végzett. Harcolt az orosz akadémia orosz jellegéért, fáradhatatlanul küzdött azért, hogy Oroszországban egyetemet állítsanak fel. (Eredményesen: 1755-ben megalakult a moszkvai egyetem, mely ma az ő nevét viseli.) Udvari ember is volt. Udvari intrikák következtében fél évre börtönbe is zárták. Annyi területen alkotott, hogy sokszor nem is hitték, hogy egyazon emberről van szó. Egy tudománytörténeti könyv méltatva Lomonoszov, a tudós érdemeit, megjegyezte, hogy nem tévesztendő össze a hasonnevű költővel. Pedig azonos volt! Lehet ennyit győzni ? Nem. ö sem győzte. Szikrázó gondolatai voltak, korszakalkotó tudományos elképzelései, de — a tudomány kárára — keveset tudott közülük megvalósítani — kéziratban, töredékben, odavetett vázlatban maradt sok minden. Rájött a tömegmegmaradás elvére, de kísérletileg nem bizonyította, és csupán egy magánlevélben írta le. Rájött, hogy Boyle égési kísérlete helytelen: a zárt térben elégő test súlya nem növekszik. Lavoisier ebből új kémiát csinált, Lomonoszov csak futólag említette, mint olyan megfigyelést, amivel érdemes lenne foglalkozni. A sok tervhez kevés időt szabott neki a sorsa: a túlfeszített munka felőrölte. 54 éves volt csak, amikor meghalt 1765-ben. 8г. F.
