Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
November
November 14 A balaklavai viharkatasztrófa 1854. november 14-én a XIX. század egyik legpusztítóbb szélvihara száguldott végig Európán. Ez a szélvihar döntő fordulatot hozott a krími háborúban, amely az akkori cári Oroszország és több nyugateurópai állam között folyt. Az egyesült francia—angol hajóhad behatolt a Fekete-tengerre. A Krím-félsziget környéke fontos bázisa volt a támadó hadműveleteknek. November 14-e azonban gyásznapot hozott a Balaklava környékén horgonyzó hajóhadra: az orkán a hajók legnagyobb részét a vezérhajóval együtt elsüllyesztette. Sok ezer ember fulladt a Fekete-tenger tomboló hullámaiba, és a hadjárat sorsa véglegesen eldőlt. A tudomány történetében egészen más jelentősége van a balaklavai orkánnak. A megrázó szerencsétlenség arra késztette a kor természettudósait, hogy az egész kontinensre kiterjedő, utólagos adatgyűjtést végezzenek az orkán pályájáról és élettörténetéről. A szó mai értelmében vett meteorológiai szolgálat akkor még Európa egyetlen országában sem létezett. Ezért a nagy francia csillagász, Leverrier vette kezébe a balaklavai orkánra vonatkozó vizsgálatokat. Több éves elmélyült feldolgozó munka révén bebizonyította, hogy a szélvihar előzetesen végigvonult Európa nyugati és középső részein, és több napnyi idő telt el, amíg a Fekete-tenger fölé eljutott. A hajóhad tehát védett helyre vonulhatott volna, ha létezett volna olyan hírközlő szolgálat, amely tudósítást küldhetett volna a Nyugat- és Közép-Európában uralkodó időjárásról. Ezek után már nyilvánvaló volt annak a szükségessége, hogy állandóan működő időjárási szolgálat létesüljön minden országban, amely az időjárás alakulásáról sűrű időközökben tájékoztatást nyújt a többi országok részére, különösen a tőlük keletre eső országok számára. így lett a szomorú emlékű balaklavai szélvihar a mai meteorológiai szolgálat megalakulásának kiindulópontja. A. L.
