Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
November
November 10 A XX. század kezdetén még egyetlen motoros repülőgép sem emelkedett a magasba. 1968 végén viszont felszállt első próbaútj ára a hangsebességnél gyorsabb utasszállító repülőgép. A repülés e szédítő fejlődésének egyik megalapozója és kiválósága, Andrej Nyikolajevics Tupoljev, 1888. november 10-én született. A moszkvai műszaki főiskola hallgatója mindössze húszéves volt, amikor először ült saját tervezésű gépébe — igaz, ez még csak vitorlázó repülőgép volt. Ezt azután gyors egymásutánban követték a motoros repülőgépek: 1922-ben az első, még fából készült, 1924-ben viszont Tupoljev megtervezte az első fémtestű szovjet repülőgépet. 1939-ben az általa tervezett gépen repülte át Cskalov az Északi-sarkot, és jutott el az Amerikai Egyesült Államokba. Azután sorra következtek a távolsági és magassági világrekordok . . . Az 1955-ben tervezett sugárhajtóműves utasszállító repülőgép, a TU-104 sebessége már 800 kilométer volt óránként, továbbfejlesztett változatáé, a TU-114-é viszont 900 kilométer felett. Tupoljev akadémikus és tervezőirodája tovább öregbítette a TU-családot, a TU-144-essel, amely 1968. december 31-én repült először. Utazósebessége óránként 2500 kilométer, tehát a hangsebességnek több mint kétszerese (pontosan 2,3 M; —Ma Mach-szám, a hangsebesség rövidítése — A szerk.). 6500 kilométert repülhet leszállás nélkül, 20 kilométer magasságban, 120 személlyel, 130 tonna teherrel s mindössze háromtagú műszaki személyzettel. A tervezés alatt álló delta-szárnyú TU-154-es pedig egyesíti az eddigi típusok összes előnyeit. Az örökifjú Tupoljev akadémikus és népes tervezőgárdája minden bizonnyal a következő évekre is tartogat néhány műszaki meglepetést a repülés barátai számára. P. J.
