Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

November

November 1

Vándorló világrészek

Alfred Wegener osztrák meteorológus és geofizikus (született: 1880. november 1-én) a modern geofizika egyik legnagyobb tudósegyénisége volt. Mint meteorológus sem végzett jelentéktelen munkát — a felhők fizikájával foglalkozott —, azonban a kontinensek kialakulásával és vándorlásával kapcsolatos elméleteinek rendkívül nagy hatása volt a tudományban.

Már Wegener előtt is ismeretes volt, hogy Dél- Amerika és Afrika partvidékeinek térképe pontosan, szinte hézagtalanul egymáshoz illeszthető, ennek földtani jelentőségét azonban csak ő ismerte fel. Arra a feltevésre jutott, hogy valamennyi világrész a Föld történetének régebbi korszakaiban egyetlen, összefüggő kontinenst alkotott. Ezt Pangeának nevezte el. Bolygónk fejlődése során — mondotta — ez a hatalmas ősvilágrész darabokra szakadt, és egyes részei eltávolodtak egymástól.

Wegener elméletének megvoltak a maga nehézségei is. Nem volt kielégítő például a fellépő erőhatásokra vonatkozó elgondolása. Ma azonban már tudjuk, hogy léteznek a szilárd földkéreg alatti úgynevezett magmaállományban végbemenő áramlások, és hogy a Föld tágul. Ezek valamelyike (esetleg egyidejűleg mindkettő) lehet az oka annak, hogy a Pangea szétdarabolódott. Ma a Wegener-elméletnek már nincs ellenfele, mert a geológiai, őslénytani, klimatológiai és geofizikai

bizonyítékok mellett a legkorszerűbb, úgynevezett paleomágneses vizsgálatok is igazolták, hogy a kontinensek valóban elmozdultak egymáshoz képest. A jelenlegi kontinens-rekonstrukciók, amelyek a Pangeát ábrázolják, erősen emlékeztetnek Wegener eredeti ábrájára, ha nem is egyeznek meg vele tökéletesen.

Wegener 1930-ban hunyt el Grönland szigetén, ahol egy tudományos expedícióval tartózkodott.

H.P.