Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Október
Október 5 Xantus János — mint az 1848—1849-es szabadságharc bukása utáni elnyomás egyik menekültje — a múlt század derekán ismerkedett meg az amerikai kontinenssel — nem sokkal később már ő ismertette meg az amerikaiakat saját földrészük még fel nem tárt titkaival. Az 1825. október 5-én született Xantus huszonhét éves volt, amikor New Yorkba érkezett. Egy vasútépítő társaság térképrajzolójaként bejárta az akkor alig ismert, feltáratlan területeket. Közben több indián törzzsel barátságot kötött. 1853-ban a Württemberg! herceg kísérőjekónt megfordult Texasban és Mexikóban, majd egy ideig a New Orleans-i egyetemen nyelvtanár lett. Később Kansast térképezte. „Oly területen vitt utam, hol még sohasem fordult meg fehér ember. Számos apróbb folyókat és patakokat fedeztem fel, miről a geográfiának eddig még sejtelme sem volt. Óriási gipsz- és kőszénhegyekre is bukkantam” — olvashatjuk Xantus leírásában, amelyből kitűnik, hogy az indiánok szokásait is tanulmányozta, miközben kőzetmintákat gyűjtött. Harminckét éves korában Xantus székfoglaló előadást tartott a philadelphiai Természettudományi Akadémián. Nem sokkal később már San Franciscoból indult a Sierra Nevadába. Ez volt addigi legeredményesebb kutatóútja: harmincöt ládát rakott meg növény- és állatritkaságokkal, valamint kőzetekkel így ismerték meg Dél-Kaliforniát az amerikaiak. A gazdag életút következő állomása: a csendesóceáni kutató expedíció. A honvágy azonban nagy úr. 1861-ben hazalátogatott győri rokonaihoz, megtartotta székfoglaló előadását az Akadémián. Egy évvel később indult vissza Mexikóba. Megfordult Peruban is, majd ismét hazatért. 1866-ban kinevezték a budapesti Állatkert igazgatójának, amelyet ő szervezett meg. Nem sokáig maradt idehaza. Ezúttal egy ázsiai és csendes-óceáni expedícióban vett részt, és három éven át végezte híres gyűjtőmunkáját. Egyiptom, India, Ceylon, Kína, Japán után ellátogatott Borneóba, Jávára és Szumátrára is. Amikor hazatért, már csak a rendszerező, feldolgozó munka volt hátra. Hatvankilenc éves korában, 1894-ben tett pontot a halál erre a változatos, eredményes életútra. P. B. P.
