Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Szeptember
Szeptember 30 52 éven áttanított „Kezdetben vala Ilosvay és épült köréje a Műegyetem” — ez a szólás járta századunk első évtizedeiben a Duna jobb partján levő, lágymányosi Műszaki Egyetem hallgatói között. A kilencszázas évek kezdetén építészeti és városképi szempontból is nagyszerű épületeket emeltek a Gellérthegy alatt, a Műegyetem számára, amelyhez hasonló kevés volt akkoriban Európában. A felszabadulás óta sok új épülettel kiegészítve, az új igényeknek megfelelően, de már nem egyedül szolgálja a mérnökképzést. Ilosvay Lajos ezen az egyetemen volt páratlanul hosszú ideig, 52 esztendőn keresztül a kémia profeszszora. Részben erre utal a bevezetőben idézett mondat, részben arra, hogy kitartó szorgalmazója, makacs követelője s fontos kiharcolója volt az új, korszerű egyetemnek. A budapesti egyetemen gyógyszerész és vegyész diplomát szerzett fiatalember Than Károlynak, a modem magyar kémia atyjának tanársegédje volt. Kétéves — olyan kiváló tudósok, mint Adolf Baeyer, Robert Bunsen (1. november 6-i cikkünket — A szerk.) és Marcelin Berthelot (1. október 25-i cikkünket — A szerk.) mellett töltött — tanulmányút után, 31 éves korában, 1882-ben nevezték ki a kémia professzorának a Műszaki Egyetemre. Tanszékét 1934-ig vezette. Tudományos munkássága kiterjedt a szerves, szer-Ilosvay Lajos vetlen és analitikai kémia területére. Több száz közlemény s néhány könyv tanúsítja vizsgálókedvót. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. A tudománynépszerűsítés hazai úttörői közé tartozott a Természettudományi Társulatban kifejtett aktív tevékenysége folytán. A magyar vegyészmérnökök egymás után következő nemzedékei nyerték tőle tudásukat. 1936. szeptember 30-án, 85 éves korában halt meg. Sz. F.
