Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Szeptember
Szeptember 26 Bonyodalmak egy magától értetődő dolog körül A kémia egyik fontos alaptörvénye, az egyszerű súlyviszonyok törvénye így hangzik: „Ha két vagy több elem egy vegyületet képez, abban az alkotók súlyviszonya mindig állandó, függetlenül attól, hogy milyen úton állították elő az illető vegyületeket”. Fenti törvényt Louis Joseph Proust (1754. szeptember 26.—1826) francia kémikus mondta ki. De hiszen már jóval Proust előtt elemeztek vegyületeket! Ha eleve nem feltételezték, hogy egyazon vegyület összetétele mindenütt állandó, akkor hogy lehetett egyáltalán elemezni? Hiszen akkor a timsó összetétele a timsó eredetétől és esetleg az elemzés napjától függött! Az igazság az, hogy nem is kételkedett az összetétel állandóságában senki, amíg Claude Louis Berthollet híres francia kémikus 1797-ben ki nem dolgozott egy elméletet, amely szerint a vegyületek az elemekből a tömegvonzás hatására jönnek létre. A vegyületet összetartó erő tehát elsősorban a reakcióban részt vevő anyagok tömegétől függ. A rendkívül éleselméjűen felépített elméletből azonban az következett, hogy két elem tetszés szerinti súlyarányban vegyülhet, tehát gyakorlatilag végtelen számú vegyületet képezhet egymással. Gyakori jelenség a tudományok történetében, hogy valaki egy tetszetős elgondolásába akarja a természetet öltöztetni, akár rászabták, akár nem. Berthollet is megpróbálta, s nem is sikertelenül, mivel rendkívül tehetséges ember és jó vitatkozó volt, így sok hívet szerzett nézetének. Ezen kívül nem tett különbséget ötvözet, keverék, vegyület között, s az előbbieknél tényleg majdnem tetszés szerintiek a súlyarányok. Mellette látszott szólni az is, hogy mivel akkor még az analízis módszerei nem voltak jók: ugyanarra az anyagra különböző vegyészek különböző eredményeket kaptak. Proust kevésbé csillogó érvelő, de elsőrendű analitikus volt. Ugyanarra a vegyületre mindig ugyanazt az eredményt kapta, bárhonnan származott is az. ö tehát csak azt hajtogatta: „A vegyület olyan anyag, amelynek a természet meghatározott arányokat jelöl ki. A természet mérleggel a kezében teremt. . . Ezeket a változhatatlan arányokat a kémikusnak nem áll módjában semmiképpen sem befolyásolni.” A vita a kémia történetének egyik legcsillogóbb és legszellemesebb vitája. Berthollet évekig győzte érvekkel a tényekkel szemben. Nyolc évig tartott, míg Proust igaza egyértelműen győzött. Sz. F.
