Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Szeptember
Szeptember 7 A XVII. századnak két, talán legnagyobb természettudósa 1707-ben született: a svéd Linné és a francia Bújjon, aki George-Louis Leclerc néven látta meg a napvilágot (1707. szeptember 7.), és ezt a klasszikussá vált nevet apja egyik burgundiai birtoka után vette föL Gazdag nemesember fia volt, de grófi származása ellenére a felvilágosodás híve. Sokat utazott és tanult. Még csak 32 éves volt, amikor a Királyi Növénykert főintézője lett, és — ami ezzel akkor együtt járt — a természetrajzi (állat- és ásványtani) gyűjtemények vezetője. Fő műve, az Általános és részletes természetrajz, voltaképpen e gyűjtemények katalógusának indult, s végül harminchat kötetben jelent meg. Évente egy-egy kötet látott napvilágot/. Ez a — többek közreműködésével készült — munka nemcsak arról nevezetes, hogy a szakemberek szűk körén kívül más is élvezettel olvashatta, annyira, hogy az ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő irodalom egyik előfutárának is tekinthetjük (szerzőjétől származik a szállóigévé vált mondás: „a stílus — maga az ember”), hanem arról is, hogy szép számmal akadtak benne olykor mulatságos hibák; Buffon ui. egyszerűen nem fáradt azzal, hogy alaposan utánanézzen a dolgoknak. Ebbe a nagy munkába a Föld keletkezésétől az állatvilág anatómiai ismertetéséig sok minden belefért. Némely merész állítását korában élesen bírálták. Elsőnek ismerte fel, hogy a természet jelenlegi állapota nem örök, hanem változó. Az élőlények közötti különbségeket földtörténeti okokkal magyarázta. Egyik lelkes méltatójának — valljuk meg: túlzó — szavai alapjában mégis ráillenek Buffon tevékenységére: „Előkészítette azoknak a nagy természettudósoknak jövetelét, akik művét folytatni fogják, olykor kiigazítják, de nem múlják felül.” P. B. P.
