Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Szeptember

Szeptember 2

Hét év

a pápuák között

Egy fiatal magyar régész, Fenichel Sámuel a múlt század végén a trópusok rémének, a maláriának áldozata lett. A Természettudományi Társulat 1895-ben emlékünnepélyt rendezett ennek az Üj-Guineában kutató és onnan rendszeresen tudományos anyagot küldő hazánkfiának az emlékére. Ez az ünnepély indította arra Bíró Lajost, hogy Fenichel örökébe lépjen. A múzeum szívesen támogatta a fiatal zoológust, akinek munkásságát ekkor már jól ismerték. így indult el 1895 novemberében Bíró Lajos híres útjára.

A szegény tasnádi asztalosmester 1856-ban született fia maga sem gondolta, hogy egyszer Földünk második legnagyobb szigetének nemzetközileg elismert kutatója lesz. A nagy filoxéravész idején a Hegyalján dolgozott a Rovartani Állomáson, és elsősorban az apró hártyásszárnvú rovarok kötötték le érdeklődését. Hatvanezer rovarból álló gyűjteményét eladva, indult Űj-Guineába, és ott kisebb megszakításokkal hét évet töltött.

Bíró Lajos távol-keleti kutatóútján mintegy 80 ezer állatot gyűjtött, köztük kétezer addig ismeretlen fajt. Ezenkívül hatezer darabból álló néprajzi anyagot is összeállított a pápuákról. Hazatérése után a hivatalos körök által hálátlanul mellőzötten dolgozott a Nemzeti Múzeum Állattárában, 1931. szeptember 2-án bekövetkezett haláláig.

Bíró Lajos

Érdekes, hogy Üj-Guineában évtizedek óta dolgozik egy nemzetközi tekintélyű zoológus-hazánkfia: Szent-Ivány József, akit a közelmúltban már több alkalommal felkerestek állattani kutatóink. Fenichel és Bíró Lajos emlékét napjainkban is ápolják, és ezzel a távoli szigettel a magyar tudósok kapcsolata szinte töretlen.

P. B. P.