Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Augusztus
Augusztus 24 „Hőhalál" vár-e a Földre? . ■' • ' Rudolf J. E. Clausius fizikus, aki Boltzmannal együtt megteremtette a mechanikai hőelméletet, augusztus 24-én halt meg, 1888-ban. Köslinben született 1822- ben. 1840 és 1844 között a berlini egyetemen tanult, ott lett később magántanár és a tüzériskola fizikatanára. 1848-ban Haliéba hívták meg, de 1850-től ismét Berlinben működött az egyetemen. 1855-ben a zürichi Műegyetem professzora lett, de a tudományegyetemen is előadott. 1867-től Würzburgban, 1869- től haláláig Bonnban volt professzor. Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy mint pedagógus is fontos és nagy hatású tevékenységet fejtett ki — igazi jelentősége azonban alkotó elméleti fizikusi működésében rejlik. Thomsonnal együtt őt tekintjük a termodinamika megalapítójának. A fizikának ezen a területén az 1850-es években intenzív kutatómunka kezdődött. Thomson bevezette a „belső energia” fogalmát, bár maga az elnevezés későbbi — és Clausiustól ered. Clausius fogalmazta meg először világosan a hőelmélet második főtételét: „A hő önmagától sohasem megy hidegebb testről melegebb testre.” A körfolyamatoknál fellépő energiaveszteség mértékét keresve vezette be az entrópia rendkívül fontos fogalmát. 1865-ben megjelent dolgozatában utalt arra, hogy a Világegyetem entrópiája maximumra törekszik, s így a világ termodinamikai egyensúly felé tart. Erre a „hőhalálra” vonatkozó nézeteit 1867-ben egy népszerű előadásban fejtette ki. A tétel körül régen és újabban is sok vita folyt. Kezdetben, amikor a második főtételt egzakt természeti törvénynek gondolták, a hőhalálnak a Világegyetemre való alkalmazhatóságát vonták kétségbe. Ma az a vélemény, hogy a második főtétel nem egzakt, hanem statisztikus természeti törvény. Az entrópia a fizikai rendszerekben nem folyamatosan növekszik, hanem ingadozásoknak van alávetve, és a statisztika egyáltalában nem zárja ki az entrópiazuhanásokat sem, bár ezek valószínűsége rendkívül kicsi. „A természetnek azonban türelme van kivárni ezeket az entrópiazuhanásokat” — mondta egyik előadásában a kiváló magyar elméleti fizikus, Novobátzky Károly. Clausius hőhalálelmélete tehát mélyreható kritika alá került, ez azonban érdemeit nem csökkenti, hiszen addig ismeretlen problémákat vetett fel az elméleti fizikában. Clausius életműve közelebb vitt bennünket a természet megismeréséhez. 8. 0.