Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Augusztus

Augusztus 12

A kozmikus híradástechnika nyitánya

Az első mesterséges égitestek sikeres felbocsátása után hamarosan kibontakozott annak a perspektívája is, hogyan lehet őket az emberiség céljaira felhasználni. Feltételezték, hogy a kontinensek közötti hírszolgálatban jelentős szerepük lehet a mesterséges holdaknak. Ezt a feltevést először 1960. augusztus 12-én az USA- ban felbocsátott Echo-1 bizonyította be. Mint neve is mutatja, ez a mesterséges hold a visszhangot visszaverő falhoz hasonlóan csupán visszaveri a rásugárzott rádióhullámokat.

Az Echo-1 mindössze 76 kg súlyú, 30,5 m átmérőjű műanyag ballon. A 0,127 mm vastagságú műanyag fólia külső felületére a visszaverőképesség fokozása érdekében alumínium réteget gőzölögtettek. Az összehajtogatott állapotban feljuttatott ballon felfújásához 14 kg gyorsan szublimálódó anyagot használtak.

Az Echo-1 az ún. passzív híradástechnikai és általában a híradástechnikai mesterséges holdak első hírnöke volt. Kezdetben 1600 km-es földfelszíni magasságban 116 percenként kerülte meg a Földet. Pályasíkja nyugat-keleti irányban metszette látóhatárunkat. Minthogy fényessége a legfényesebb csillagokéval vetekedett, szabad szemmel is jól lehetett látni, és nagyszerű élményt nyújtott. Néha naponta többszöri átvonulását is meg lehetett figyelni. Nagy magassága miatt jóval napnyugta után vagy napkelte előtt is

látható volt. Méltóságteljes lassú mozgását látóhatártól látóhatárig mintegy negyed órán át követni lehetett.

Tizedmilliméter vastag burkolatát a mikrometeorok ezrei lyuggatták át. A Nap sugárnyomása és a napszél hatására pályaelemei erősen változtak. Különösen alkalmas volt a televíziós, telex- és telefoninformációk közvetítésére. Sikeres működése indította el a további híradástechnikai mesterséges holdak tervezését. Nyolcévi keringés után az Echo-1 1968. május 24-én elpusztult; a Föld közelébe jutva elégett.

K. Gy,