Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Augusztus
Augusztus 6 1945. augusztus 6-án, a második világháború végén, amikor a nagy küzdelem valójában már eldőlt, az amerikaiak ledobták az első atombombát Hiroshima japán városra. Egy másodperc alatt csaknem 80 ezer ember halt meg, és 65 ezer épület pusztult el. Két nap múlva robbant Nagaszaki fölött a második — és reméljük: örökre az utolsó emberi „célpontra” ledobott — atombomba. A szovjet hadsereg ezt követő csapása megadta a kegyelemdöfést a japán fasizmusnak: Japán szeptember 2-án kapitulált. A második világháború véget ért. Amíg ember él a földön, 1945. augusztus 6-ra mélységes megilletődéssel, őszinte gyásszal gondol vissza mindenki. A nemrég felismert atomenergia ilyen szörnyű „kísérlet” során mutatta be borzalmas erejét. Az első atombombákat az amerikai Los Alamosban tervezték meg. Robert Oppenheimer szervezte meg az ottani modern laboratóriumokat, amelyekben számos kiváló európai — főleg a fasizmus elől odamenekült — tudós dolgozott, köztük Fermi, Bohr és még sokan mások, fizikusok, kémikusok. Közülük különösen a német származású Hans Bethe, az atomlaboratórium elméleti részlegének vezetője foglalkozott a láncreakcióval. Mellette dolgozott a magyar származású Teller Ede is; ő és Gamow sokban hozzájárultak a tervek kidolgozásához. (Téliért már akkor is foglalkoztatta a fúzió, a később megvalósult hidrogénbomba, amelynek „begyújtásához” az atombomba 50 millió fokos hőmérsékletére van szükség.) A bombát Oak Ridge-ban, a Clinton Művek hatalmas gyártelepein készítették elő. Itt választották ki a természetes uránból a 235-ös tömegszámú hasadó izotópot, és itt kísérletezték ki a plutónium termelését atomreaktorban. A nagybani termelés a Columbia folyó partján, Hanfordban, a Du Pont de Nemours konszern óriás üzemeiben folyt. Az Oak Ridge-i és hanfordi anyagokból három bombát Los Alamosban szereltek össze, és közülük egyet 1945. július 16-án, hajnali 5 óra 30 perckor az Alamogordói-sivatagban próbáltak ki. A második és harmadik bomba három héttel később már Japánban robbant, mérhetetlen pusztulást okozva. Hisszük, hogy ha a bomba kizárólag a tudósok kezében marad, soha nem került volna sor augusztus 6-ra. Ez a szörnyű — és még katonai szempontból is fölösleges! — vérfürdő az Egyesült Államok agresszív imperialista politikusainak a lelkén szárad. P. M. S, Blackett, Nobel-díjas angol fizikus szerint ez már nem a fasiszta ellenség, hanem a kommunista szövetséges, a Szovjetunió ellen irányult; a „hidegháború” első hadművelete volt. S. 0.
