Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Július
Július 26 Selmecbánya régi bányaváros; környékén már a vendek bányászták a föld kincseit. I. Béla király híres ezüstérméit a Selmecbányái Wana-bányából nyert ezüstből verette. Nem véletlen tehát, hogy éppen ebben a városban létesült 1733-ban az első magyarországi bányászati szakiskola, 1763-ban pedig Európa első bányászati főiskolája. Kiváló tanárai közül különös érdemeket szerzett Schenek István, az akkumulátor feltalálója. Schenek István 1830-ban született Esztergomban. Középiskoláinak elvégzése után Pozsonyban gyógyszerészkedett, majd a bécsi egyetemre került, ahol 1856-ban a vegyészeti tanszék asszisztense lett. Háromévi tevékenysége után doktori oklevelet szerzett. 1867-ben a Keszthelyi Országos Gazdasági Felsőintézet tanára, 1870—1892-ig pedig a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémia professzora volt. Huszonkét év alatt generációk kerültek ki keze alól. 1870-ben — a tanárok este primitív petróleumlámpák fénye mellett tanítottak — Schenek olyan készüléket állított elő, amely petróleumból gázt (egyes források szerint metánt — A szerk.) fejlesztett, s ezzel világított. A „gáztelep nélküli gázvilágítás” az 1873. évi bécsi világkiállításon általános feltűnést keltett. Ám Schenek ezzel a világítási móddal is elégedetlen volt, és tanártársával, Farbaky Istvánnal új kísérletekbe kezdett. Űj találmányánál a Gaston—Plante-elméletből indult ki, és a külföldi megoldásoktól függetlenül eljutott a gyakorlatilag használható akkumulátor (az áramot vegyi energia formájában tároló, ún. másodlagos elem) elkészítéséhez. Rövidesen ezzel az akkumulátor-rendszerrel világították a bécsi Operát és a Burgtheatert, majd a budapesti Operát. Szabadalmaztatás után a Schenek —Farbaky akkumulátor eljutott jóformán Európa összes országaiba, sőt az Egyesült Államokba is. 1909. július 26-án halt meg Budapesten. P. J.