Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Január

január 13

Az elsőVosztok útja

A „Vosztok” (oroszul „kelet”) szó olvasásakor ma már mindenkinek a híres szovjet űrhajók jutnak eszébe, amelyek a világmindenség titkait kutatták. Másfél évszázaddal ezelőtt ez a név egészen mást jelentett — de hasonló jelentősége volt mindannak, amit ez a szó jelképezett. így nevezték Bellingszgauzennak, az első orosz déli-sarki expedíció vezetőjének egyik hajóját.

Klasszikus útleírásának címében is említi: Két utazás a Déli-Jeges-tengeren és hajózás a világ Teörül 1819—1821-ben a Vosztok és a Mimij hajóval. (Két hajójának nevét ma a Szovjetunió állandó Antarktiszállomásai viselik.)

Bellingszgauzen, mielőtt hajói 1819 nyarán kifutottak a kronstadti kikötőből, már részt vett egy föld körüli expedícióban. Társa, Lazarjev kapitány is járt már a déli féltekén. Mindketten tapasztalt tengerészek voltak. Több kisebb sziget felderítése után megállapították, hogy az Atlanti-óceánban létezik egy több ezer kilométer hosszú, vulkáni eredetű, víz alatti hegylánc.

Ami az angol Cook kapitánynak még nem sikerült, azt Bellingszgauzen expedíciója megoldotta: majdnem közelébe férkőztek az Antarktisznak! A déli szélesség 70°-át azonban ők sem érték el. 1821. január végén felfedezték az I. Sándor-földet, majd a két hajó

Bellingszgauzen hajóútja az Antarktisz körül

751 napi távoliét után szerencsésen visszatért állomáshelyére.

Bellingszgauzen 1852. január 13-án abban a tudatban halhatott meg, hogy expedíciója hozzájárult a titokzatos déli földrész megismeréséhez. Emlékét a róla elnevezett tenger őrzi a délsarki tájakon.

P. B. P.