Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Július
július 17 Az eozinmáz titka Valamikor a középkorban nagyon szép csillogású mázzal bevont fajansz edényeket készítettek Olaszországban. Aztán kihaltak a családok, akik készítették őket, s velük feledésbe merült a készítés titka. E század elején azután a pécsi Zsolnay-féle gyár (1. március 23-i cikkünket — A szerk.) jelentkezett hasonló díszítésű kerámia tárgyakkal. Zsolnay ezt annak köszönhette, hogy Wartha Vince, a budapesti Műszaki Egyetem professzora hosszas kísérletezés után olyan eljárást talált, amellyel hasonló jellegű mázat sikerült készíteni, mégpedig gyantasavas és bórsavas réz- és ezüstsók segítségével. Wartha Vince 1844. július 17-én született Fiúméban. A pesti és a zürichi Műszaki Egyetemen tanult, majd Heidelbergben doktorált. Utána megint Zürichben működött, s magántanár lett az egyetemen. Onnan hívták meg a budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1871-ben az újonnan alakult kémiai-technológiai tanszék vezetője lett. Az ezután következő évtizedekben fontos szerepet játszott a magyar tudományos és műszaki életben. Nagy érdemei vannak a budapesti vízmű megalkotásában, a gázmű korszerűsítésében s a Műszaki Egyetem Duna-parti épületeinek létrehozatalában. Sokoldalú tudományos kutatómunkát végzett. A víz keménységét egy évszázadon keresztül a Wartha-féle módszerrel határozták meg. Wartha Vince Szenvedélye azonban a kerámia volt; a tudós itt át* csapott a művészbe. Az Iparművészeti Múzeumban máig is meg lehet csodálni a Wartha-eljárással s gyakran tervei szerint készült gyönyörű színű és fényű kerámia tárgyak gazdag választékát. Tudományos ismeretterjesztő tevékenységéről i$ sok száz kisebb-nagyobb írás tanúskodik a régi Tér* mészettudományi Közlöny hasábjain. Cikkei a legkülönbözőbb területeket ölelték fel. Wartha Vince 1914-ben hunyt el. Megjegyzésre ér-“ demes, hogy az ő felesége, gróf Hugonnay Vilma volt az első nő Magyarországon, aki orvos lett (1. december 19-i cikkünket — A szerk.). Sz. F.
