Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Július
Július 2 1848 novemberében már szinte egész Erdély elveszett. Egyedül Háromszék nem adta meg magát a császárnak, és Sepsiszentgyörgyre gyűlést hívtak össze, hogy Puchner császári generális behódolást követelő proklamációjára választ adjanak. Az ellenállásra megvolt a szent akarat — de a fegyver, az ágyú és a muníció hiánya — ami Erdély többi részében is eldöntötte a kérdést — nem sok reményt nyújtott. A főtisztek lehangoló beszéde után azonban egy báránybőr ködmönös, füstös arcú atyafi, két ember vállára támaszkodva fölemelkedett, és így kiáltott: „Van ágyú, van puskapor, még csak egy koppintás hiányzik az ágyú mozdonyán. Pénzre nincs szükség, mindenki lássa el magát élelemmel!” A közbekiáltó Gábor Áron volt. Felajánlását tett is követte. November 28-án két hatfontos, ágyú 500 lövedékkel már rendelkezésére is állt. És a válasz Puchnernek így szólt: „Megvédjük a szabadságot!” A hídvégi szorosban lezajlott csata nem kis meglepetést okozott a császáriaknak. A „felfegy verezetlen” székely csapat ágyúi szinte pánikot okoztak. Maga Puchner is értetlenül állt az ágyútűzzel szemben, és jelentésében ezeket írta: ,, .. . a beérkezett jelentések szerint francia tüzérség tartózkodik Háromszékben.” Gábor Áron ágyúi új erőt adtak a magyar szabadságharcnak. De ki is volt az eddig ismeretlen székely hazafi ? Életéről keveset tudunk. 1814-ben született Berecken. Apja főjegyző volt. A falusi iskola elvégzése után a csiksomlyói algimnáziumban diákoskodott, de már ekkor is fúrt, faragott, rajzolt, érdeklődött korának technikája iránt. Felsőbb iskolába már nem mehetett; besorozták az osztrák hadseregbe. A fiatal katonát a tüzérség érdekelte, s miután az osztrák hadseregben nem kapott tüzérségi oktatást, könyvekből sajátította el az ágyúk kezelését és öntését. Amikor obsitlevelét megkapta, mint nyugalmazott altiszt visszatért Erdélybe, ahol kitanulta a géplakatos és asztalos szakmát. Aratógépet szerkesztett, lábhajtásos kocsit épített, majd kivándorolt Moldvába, ahol iparosként dolgozott. A szabadságharc hírére tért vissza Székelyföldre. 64 ágyút gyártott, amelyeket nem egy esetben elkísért a csatába, s ott ő maga kezelte azokat. 1849. július 2-án a kökösdi híd és Uzon közti csatában ágyúja mellett halt hősi halált. P. •/.
