Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Június

Június 28

A komáromi földrengés

Jóllehet hazánk — és általában az egész Kárpátmedence — világviszonylatban csak „gyengén földrengéses” területnek minősül, a földrengések mégsem mennek egészen ritkaságszámba. I. sz. 455 és 1918 között összesen 815 nagyobb földmozgásról készültek feljegyzések. Ezek között talán a legsúlyosabb az 1763. június 28-i földrengés volt, amely elsősorban Komáromot érintette, de a rengés keltette mozgásokat még a 490 km távolságban levő Drezdában és az 580 km-re fekvő Lipcsében is érezték! Réthly Antal professzor kutatásai szerint hazánkban majdnem mindenütt észlelték, a megrázott terület nagyságát 87 800 km2-re lehet becsülni.

Az erős morajjal kísért, több lökésben megnyilvánult katasztrófáról Jókai Mór is említést tesz Az elátkozott család című regényében.

Az egykorú feljegyzések szerint magában Komáromban több száz ház teljesen romba dőlt, de úgyszólván valamennyi épület megrongálódott. A halottak száma 63, a sebesülteké 102 volt.

A legelső és egyben legerősebb lökést — mint általában az úgynevezett tektonikus rengések esetében — számos utórengés követte. (A tektonikus rengés azt jelenti, hogy a földkéreg szerkezetében folyik le hirtelen jellegű változás. A mélyben működő, a hegységet létrehozó erők hatására a kőzetek anyaga valahol

váratlanul „tönkremegy”, az anyagi részecskék között megszűnik az összetartó erő, és a lekötött rugalmas energia rengéshullámok formájában felszabadul. A tektonikus rengések végső oka, mint fentebb utaltunk már rá, azokban az erőkben keresendő, amelyek évmilliós munkával hatalmas lánchegységeket építenek fel.)

Az 1763-as komáromi rengés erőssége 9—10 fok lehetett. Majdnem pontosan húsz évvel később, 1783. április 22-én hasonló erősségű rengés sújtotta Komáromot, amikor hozzávetőlegesen 500 épület vált romhalmazzá. Ennek ellenére ez utóbbi rengést kisebb területen érezték, mint az 1763. évit.

H.P.