Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Június

Június 3

Az angol William Harvey munkássága nagy lépést jelentett az anatómia és az élettan fejlődésében.

1578-ban született Folkestone-ban. A padovai egyetemen szerzett orvosi oklevelet, majd visszatért Angliába. Londonban telepedett le, ahol hamarosan nagyra becsült orvosként gyógyította a betegeket. Padovai tanítómesterei sokat foglalkoztak a szívvel és főképpen az erekkel, s munkájukat fiatal tanítványuk otthon tovább folytatta. Harvey doktor gyógyító munkája mellett anatómiai kutatásokat végzett, majd rátért az akkor még forradalmi tettnek számító állatkísérletekre is.

Sok évig tartó szívós munkával tisztázta a szív működését, és felfedezte a vérkeringést. Akkoriban ugyanis még mindenki azt hitte, hogy a máj termeli a vért, amely onnan a szívhez, a szívből pedig a szervezet minden részébe kerül — hogy ott tápanyagként felhasználódjék. Harvey kísérleteinek eredményeit így foglalta össze 1628-ban megjelent könyvében: „Hy módon a vér a verőereken keresztül a szívből a perifériára folyik nagy mennyiségben, és a visszereken keresztül a perifériáról a szívbe. Ez a vérmennyiség több, mint amennyit a táplálék szolgáltathat, és több, mint amennyi a szervezet táplálására szükséges. Ebből arra kell következtetni, hogy az állatokban a vér állandóan kering.”

Harvey nevéhez fűződik az „Omne vivum ex ovo” (minden élő élőből származik) elmélet, amely korának szintén nagy jelentőségű felismerése volt.

Amikor Harvey 1657. június 3-án meghalt, tanítását még csak kevesen ismerték el, annál többen támadták. Évtizedek teltek el, amíg forradalmi felfedezése az élettani ismeretek egyik megdönthetetlen alapja lett.

Sz. 8.