Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Május
Május 24 A Föld megmozgatója '4 ■■■■;•> " - í, -■ Az ókori ember számára a Föld a világ közepe, legjelentősebb, esetleg legnagyobb része volt, s körülötte keringett minden égitest. A görög csillagászok legnagyobb része elfogadta, hogy a gömb alakű Föld mozdulatlanul áll a világegyetem közepén, és ezt a képet örökítette át a középkor tudományára. A kereszténység tovább erősítette ezt a világképet, hiszen nem lehetett véletlen, hogy Jézus, Isten fia éppen itt, ezen a Földön élt és tanított. Az égitestek, különösen a bolygók égi látszó mozgása azonban ebben a világrendszerben csak igen bonyolult pályák — ún. epicikloisok — feltételezése esetén volt megmagyarázható. A középkor végén, az újkor hajnalán a tengeri kereskedelem fejlődése és a felfedező utazások miatt egyre szükségesebb lett a pontos tengeri helymeghatározás. Ez csillagászati feladat, amelynek elvégzéséhez nemcsak pontosabb műszerekre, kronométerekre, hanem pontosabb csillagászati táblázatokra is szükség volt. Ezek a táblázatok az égitestek helyzetét előre kiszámítva adták meg. Nem véletlen tehát, hogy ebben a korban született meg az a forradalmi elmélet, amely szerint a Föld saját tengelye körüli forgása és Nap körüli keringése okozza a látszólag bonyolult bolygópályákat. Minden lényegesen leegyszerűsödne, ha az égi mozgások központját a Földről a Napba helyeznénk! A merész — a nagyhatalmú Egyház hivatalos álláspontjával szembenálló — tant éppen egy egyházi ember, Nikolaus Kopernikusz lengyel kanonok fejtette ki De revolutionibus orbium coelestium (Az égi szférák forgásáról) című munkájában. A szerző jól sejtette, hogy a római egyház előbb-utóbb felfedezi benne a tanok veszedelmes forradalmi voltát (vö. február 15-i és 17-i cikkeinket, továbbá a szeptember 11-nél találhatót — A szerk.), ezért csak élete végén adta ki művét, amelynek első példányát — a hagyomány szerint — éppen halálos ágyán vehette kezébe. Kopernikusz 1543. május 24-én halt meg, így nem érhette meg a heliocentrikus (Nap középpontú) világkép győzelmét, amely azóta természettudományos világképünk egyik alappillére lett. P. T. A.
