Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Május
Május 14 Az első hőmérők mestere A hőmérő mai alakját minden kétséget kizáróan a firenzei akadémia tudósaitól nyerte. A XVII—XVIII. .század fordulója táján a legfontosabb újítás az volt, hogy a kezdetben használt alkoholt higannyal helyettesítették; a hőmérsékleti skála fix pontjainak — itenaldini javaslatára — a víz fagyáspontját és forráspontját választották. (Kezdetben más hőmérsékleteket használtak kiinduláspontul, így pl. mély pincék hőmérsékletét vagy éppen az emberi testet.) Sokféle hőmérő született ezekben az időkben, de ezek legtöbbje feledésbe merült. Halley fedezte fel, hogy a víz és az alkohol forráspontja állandó. Egyébként ő javasolta, hogy alkohol helyett a levegőt kell felhasználni a hőmérséklet mérésére. Ilyen léghőmérőket valóban készítettek is; a bezárt levegőt állandó térfogaton tartották, és nyomását higanyos barométerrel mérték; ha ugyanis a hőmérséklet emelkedett, emelkedett a nyomás is. A legéletrevalóbb, legjelentősebb találmány azonban Gabriel Daniel Fahrenheit hőmérője volt. A barométerek és hőmérők szerelmese 1686. május 14-én született Gdaúskban, de Hollandiában élt. Neki sikerült először sorozatban olyan hőmérőket készítem, amelyek azonosan mutatták a hőmérsékletet. 1724- ben tette közzé, miképpen állítja elő hőmérsékleti skáláját. Három fix pontot jelölt meg. Víz, jég és só keverékéből előállított egy olyan hideg anyagot, amelynél — véleménye szerint — hidegebb már nem lehet. Ezt a hőmérsékletet a skálán 0 fokkal jelölte. Második fix pontját az éppen megfagyni készülő vízhez kötötte; a víz és jég keverékének hőmérsékletét 32 fokkal jelölte. Végül az emberi szájüregben mórt hőmérséklethez 96 fokot írt. Később, Amontonsnak — a Halley-féle „léghőmórők” előállítójának — tanácsára harmadik fix pontnak a víz forráspontját vette, s ehhez a 212-es számot írta. Ez a látszólag bonyolult hőmérsékleti skála különösen az angolszász világban terjedt el, és még ma is használatos. Fahrenheit Hollandiában halt meg 1736-ban. S. O.
