Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Május

Május 5

Tsunami

1662. május 5-én az Ión-tengerben levő Zante- (mai nevén Zákinthosz-) sziget déli részén levő településeket elsodorta és megsemmisítette egy szeizmikus szökőár. A katasztrófának az egykorú feljegyzések szerint több ezer halálos áldozata volt I Megsemmisült az állatállomány nagy része is.

A szeizmikus szökőárak (japán eredetű, de a nemzetközi irodalomban meghonosodott szakkifejezéssel: tsunamik) rendszerint föld-, illetve tengerrengéseknek vagy vulkánkitöréseknek súlyos következményei. Azok a hatalmas, a Föld belsejéből felszabaduló erők, amelyek a földrengéseket vagy a tűzhányók kitöréseit idézik elő, gyakran mozgásba lendítik a tengerek vagy óceánok víztömegét is. A megfigyelések szerint a víz először visszavonul a parttól, majd roppant erővel, szinte meredek falhoz hasonlóan zúdul előre, így történt ez Zante pusztulásakor is. Zákinthosz szigete a Pelopónniszosz-félszigettől nyugatra fekszik, pontosan ott, ahol legtöbbször pattannak ki földrengések. (Európának rengésektől leginkább veszélyeztetett területe Dél-Görögország és Szicília.)

Érdekes, hogy a tsunamik a nyílt tengeren vagy óceánon tartózkodó hajók számára egyáltalán nem veszedelmesek, sőt, a hajósok rendszerint észre sem veszik, hogy egy óriási méretű hullám vonul el alattuk. Ennek az az oka, hogy a szeizmikus szökőárak hullámai igen széles hátúak, és a nyílt vízen egyáltalában nem magasak. Másként áll azonban a helyzet a partoknál ! A lapos partra felfutó hullám nagyon magasra felcsap, sőt, ha a visszagördülő hullám éppen hullámheggyel találkozik, akkor kettőjük hatása összegeződik. Ilyenkor 30—40 méter magasra is felnyomulhat a víz. Kamcsatka partjainál egy ízben már 63 méter magas tsunamit is észleltek.

H.P.