Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Április
Április 16 A végzetes expedíció ________________________ A tragédia még a legjobban felszerelt, körültekintéssel tervezett expedícióknál is állandóan kísért. A reménytelen pusztulás jutott osztályrészül egy jobb sorsra érdemes angol kutatónak, John Frankiinnék is, aki 1786. április 16-án született. Fiatal éveiben Ausztrália felfedezésénél tanulta ki a „mesterséget”. A napóleoni háborúk idején tengeri csatákban tűnt ki bátorságával. 33 éves volt, amikor eljutott az Arktikumba. Egy kisebb, balul végződött expedíciónál volt hajóparancsnok — és ezután ő, a tengerek kiváló ismerője egyszerre csak hátat fordított a vitorlásoknak, és szárazföldi expedíciót szervezett. Az 1819—1822-ben végzett felfedező út célja a Hudson-öböl környékének alaposabb megismerése volt. A vízi járműveket persze itt sem nélkülözhették, mert akadt olyan rövid néhány hónap az expedíció életében, amikor kilencven folyón és tavon kellett átkelniük. A mostoha körülmények között az expedíció létszáma mindjobban csökkent, és a bátor sarkkutatók arra kényszerültek, hogy zuzmókat egyenek, sőt még elhasznált cipőiket is! Sajnos, az önálló expedíció a nagy áldozatok ellenére sem végzett jelentős felfedező munkát. Franklin 1825-ben indult második északi útjára. Ezúttal sokkal alaposabb felméréseket végezhettek. A kanadai arktikus szigetvilág és a partvidék jelentős részét feltérképezték. A harmadik, a végzetes expedíció 1845-ben kezdődött, amikor az angol kormány két hajón 138 embert küldött az akkor bizony már megöregedett Franklin parancsnoksága alatt az Északnyugati-átjáró keresésére. Ahogy teltek a hónapok, sőt múltak az évek, a hazaiak egyre reménytelenebbül várták haza szeretteiket. Bár nagy jutalmat tűztek ki, a tucatnyi mentőhajó munkája mégsem járt eredménnyel. Végül mégis rábukkantak az utolsó táborra, s körülötte az elpusztult felfedezők maradványaira. Amíg azonban véglegesen rekonstruálni lehetett Franklin és társai pusztulását, több mint harminc év telt el. Kiderült, hogy sok és hasznos munkát végeztek, jó térképeket, feljegyzéseket készítettek, de a második áttelelés már nagyon megviselte az embereket. A harmadik sarki telet az expedíció vezetője nem érte meg, 1847. június 11 -én meghalt a sok szenvedésben. Sajnos, társai is, mind egy szálig követték vezetőjüket, a sírba — és tegyük hozzá — a halhatatlanságba. Bár a Franklin-expedíció is sok fehér foltot törölt le a térképről, a megmentésükre indított kutatók még jelentősebb munkát végeztek: szinte teljesen felfedezték a kanadai szigetvilágot. P. Б. P.
