Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Április

Április 10 Sok országban manapság is használják még az ún. homeopata gyógyszereket, és vannak homeopata gyógyszertárak is, amelyek ezeket a gyógyszereket el­készítik és árusítják. A homeopátia — egy „gyógymód”. Nem is olyan régen keletkezett, még 200 éves múltra sem tekint vissza. Megalapítója és egyben apostola, Samuel Hahnemann, 1755. április 10-én született Meissenben, a „porcelán városában” (1843-ban halt meg). Ifjú­korában ő is porcelánfestő volt — mint az apja —, de minthogy orvosi hivatást érzett magában, elvé­gezte az egyetemet. Akkoriban az „ellenkezőt ellenkezővel” gyógyítási elv volt divatban: serkentő szereket kell adni a „le­gyengítő” betegségekben szenvedőknek, a „túlinger­­lékenység” miatt bekövetkező bajok ellen pedig csil­lapítókat kell alkalmazni. Hahnemann éppen ellen­kező elgondolás alapján kidolgozta a „hasonlót ha­sonlóval” gyógymódot, a homeopátiát, amit magya­rul hasonszenvi gyógymódnak is szoktak nevezni. Például: a hasmenést hashajtóval kell kezelni! Nem ez a lényeg azonban, hanem az, hogy a gyógyszernek csak nagyon parányi mennyiségére van szükség, mert — Hahnemann szerint — a gyógyszer nem mint vegyi anyag hat, hanem a gyógyszer „szelleme” gyó­gyít, ami annál erősebb, minél hígabb a gyógyszer­oldat. A homeopata gyógyszerek egyetlen cseppjét ezért ezerszeresen, sőt milliószorosan hígítják, úgy adják a betegnek. Ezekben a „gyógyszerekben” tehát valójában nincs is már hatóanyag. A homeopátia voltaképp az önszuggesztión alapuló gyógymódok közé tartozik, és — mint a történelem során sok más hasonló módszernek — ennek is sok híve volt. Ma már — mint tudománytalan módszert — általában elvetik, és sok országban tiltják is. Sz. S.

Next

/
Thumbnails
Contents