Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Április

Április 3

Az antarktiszi vulkánok felfedezője

Ha azokat a jéghegy-fotókat nézzük, amelyek a Rosstengeren napjainkban készültek, önkéntelenül is arra gondolunk: hogyan tudott megküzdeni a természet kemény támadásaival James Clarké Itoss két vitorlása a Terror és az Erébus, amikor a múlt század derekán(!) Antarktisz tájait kémlelte? Igaz, a kiváló angol tengerész már északi-sarki kutatásai után érkezett délre, és nagybátyja szintén sarkutazó volt, tehát gazdag tapasztalatokkal rendelkezett, de feladata így sem volt könnyű és méltán őrzi nevét a déli-sarki tenger.

Ross 1841 elején sikeresen áttörte a zajló jég övét, a keleti hosszúság 70°-án, észrevette a Victoria-földön elterülő Admirality-hegység 3000 méteres tömbjét. A Victoria-föld mentén hajózva a 77. szélességi körnél a tengerészek nagy meglepetésére két hóval és jéggel borított vulkán is feltűnt. Sőt, az egyik működött!

J. C. Ross hajói nevét adta a két vulkánnak. Az igazi szenzáció azonban még ezután várt rájuk: meredek, helyenként 50—60 méter magas jégfal mellett haladtak el. A Ross-jégfal napjainkig a dél-sarki kutatás egyik területe.

Ross Tasmániában telelt, majd amikor az időjárás megengedte, ismét elindult hajóival. 1842 januárjában szelte át a sarkkört, de a jég minduntalan keresztezte terveit. 1843-ban újból megkísérelte a mélyebb behatolást a sarki tájakra, el is jutott a déli szélesség

James Ross

71c31'-ig, de omian végleg vissza kellett fordulnia. A négyéves expedíció így is szép eredménnyel büszkélkedhetett, és mindössze egyetlen áldozatot követelt.

Amikor Ross 1862. április 3-án meghalt, egy híres sarkkutató család kiválóságától búcsúzott a tudomány.

P. B. P.