Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
„Csak a papiros csinálási mesterség közöttünk lábrakaphasson, mely is én nékem tulajdon mesterségem mellett kiváltképpen való kívánságom és igyekezetem. . . Találhatnánk egy jó mesterembert a ki által ott elterjedhetne ez a mesterség is.”129 És hasonlóan a Mentségben: . . én még Belgiumban gondolkodtam és szorgalmatoskodtam arról, hogy itt [Kolozsvárt], mivel a tipográfia ezért nem mehet egyikért elő, hogy igen drága és messzünét nagy költséggel szerezheti a papirost, és mikor had vagy egyéb megakadályoztat abban, ez sem mehet elő”. „Példa vagyok magam: Eperjesen készen lévén pénzen vött papírosam, még tavaly [1697] Lőrinc naptól [aug. 10] fogva soha módom nem lön a kurucok130 miatt benne, hogy elhozassam karácsonnál elébb, addig nagy fogyatkozással lévén, meg kellett állni tipográfiánknak”. „Azért gondoltam én reá magamat, hogy papirosmalmot itt erigáljak [alapítsak]. Gondolhattam, hogy mivel az országnak egyébként is nagy hasznára szolgálna, mivel abban igen eldrágadott a papiros, mely majd mindeknek kellene, kétség nélkül ebben nemhogy ellentartanának, hanem elősegíteni is készek lesznek; és így magamnak is — mondok — ki egyébként nem látom, miképpen élhessek itt el, az életnek módjában valami segítődésem lészen. A lőcsei tipográfusnak [Brewernek] pénze lévén a papirosmalmokon, annyi papírosat adnak neki csak interesbe [kamatba], hogy megéri becsületét véle és pénzen nem kelletik vennie”. „E végre indítám — mondok — meg tavaly ezt az igyekezetei, melyet mihelyt jelenték a konzisztóriumban [a kolozsvári egyháztanácsban], mindjárt őkegyelmek jóváhagyván, mivel a fa volt az első, jelentőm annak a dolgot, azt mondák, hogy az lészen a legkisebb. Én azért azután requirálván [megkeresvén] magát az ekklézsiát fáért, nem adának, hanem másuvá igazítának. Ott kérvén, ott sem adának, hanem másuvá igazítának. Ott kérvén, ott sem adának, hanem másuvá igazítának. Aholott kérvén, ott sem adának. Másutt kérvén, ott sem adának. Másutt kérvén, ott sem adának. Mégis másutt kérvén, ott sem adának”. „Ezek mind így lévén, egyszer belefáradék, hogy amit a legkisebbnek állítottunk, csak annak is szerzésében olyan s annyi nehézség vagyon.” Papírmalom alapítási kísérlete — e században a második, az első Strudelé volt — nem sikerült, mint ahogy nyomdász álmait is szétzavarta durva kezével a helyi vaskos valóság. Élni is nehezen tudott. Beteljesedett rajta az, amit közvetlen hazajövetele után egy tapasztalt erdélyi mondott neki: 76