Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
tevődik össze. A papírszükséglet mennyiségi és minőségi növekedése természetesen növelte a nyersanyagszükségletet is. Textiliparunk, illetve a lakosság ruházkodási képessége viszont nem növekedett olyan ütemben, hogy ezt kielégíthette volna. De a begyűjthető rongy sem juthatott el teljes mennyiségben papírkészítőinkhez, mert egy részét, a javát, Ausztriába vitték, hiánycikk volt ott is. És ahogyan fejlődött az osztrák papírkészítés, úgy növekedett a hazai rongykivitel is. Végső fokon arra lett volna szükség, hogy többet fizessenek idehaza a rongyért, mint Ausztriában, ezt azonban nem tehették még: a hazai papírkészítők gazdasági ereje nem állta a versenyt az osztrákokéval. A gazdasági tényező nyersanyaghiányt okozott, ez pedig papírkészítésünk fejlődését hátráltatta. A mennyiségi és minőségi termelés szempontjából a papírkészítésnél a nyersanyag sokkal fontosabb tényező, mint bármely technikai és egyéb tényező. A legfejlettebb berendezéssel és technológiával sem lehetett akkor pl. a negyedrendű pamuttal kevert kender-rongyból szép papírt készíteni, mint ahogy mennyiségileg sem lehet a kialakult anyagnormát túlteljesíteni: 2,3 kg rongyból csak 1 kg papír lett. A fejlődést illusztráló áttekintésünk megkezdése előtt meg kell jegyeznünk azt, hogy sajnos, sok papírmalmunk pontos alapítási idejét még nem sikerült tisztáznunk, így csak első említésük idejével számolhatunk. Az alapítási időpont egyébként is mindig problematikus. A hagyomány sokszor megzavarja, sőt meghamisítja a tényeket, példa rá a diósgyőri eset. Persze a papírmalom szünetelése, újraépítése is sok zavart okozott. Sokszor maguk a tulajdonosok sem ismerték ezt az alapítási időpontot, hiszen nem jegyezték fel. Legfeljebb a számadásokban szerepelhetett az építkezési költség feljegyzése. Ha a levéltár megmaradt, esetleg kikutathatták. Esetleg, mert még nagyobb uradalmak, városok esetében is más forrásokból, összeírásokból és sokszor csak a hagyományokból próbálták megállapítani az időpontot, amikor erre szükség volt. 1808-ban pl. a gubernium elrendelte az Erdélyben működő papírmalmok alapítási idejének megállapítását. Kilenc malomról küldtek be választ. Közülük négy nem ismeri az alapítási időpontot. A szebenié a városi tanács jelentése szerint „egész bizonyossággal ki nem nyomoztathatott, annyi mind azon által bizonyos, hogy azon papírmalom az 1754. esztendőben újíttatott meg”. Hogy a görgényszentimrei „mikor állíttatott légyen fel, kinyomozni nem lehet, annyi mind azon által bizonyos, hogy a Görgényi uradalomnak az 1714-ik észt. véghez vitt conscriptiója alkamatosságával már megvolt”. A fogarasi papírmalomról „a Fagarasi dominiumnak [uradalomnak] 1725. észt. költ urbáriumában semmi 68
