Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
levéltári iratok között nem lehet megtalálni a folytatást. Az előbbi utasítást leállító rendelkezés ügyiratilag nem fut végig az adminisztráción, s az ügy, irataival együtt, félbeszakadva, irattárba kerül. Az iparpolitikai változás 1773-ban már a gyakorlatban is tapasztalható volt. Az állami pártoló kezdeményezés, segítés megszűnik. Az új iparpolitika célja az volt, hogy hazánkban csak kis árutermelés létezhessen: Magyarország felvevőpiaca legyen az osztrák ipar által feldolgozott saját nyersanyagának. Ezt az iparpolitikát aztán a bécsi udvar egész hazánkat körülfogó vámpolitikájával törekedett maradéktalanul érvényesíteni.34 Mária Terézia halála után, II. József uralkodása alatt ez az iparpolitika nem változott. A császári elhatározás ez volt: „A fennálló körülmények között semmit sem szabad a kincstárból nyújtani Magyarországon a gyáripar előmozdítására; megszűnvén az ok, meg fog szűnni az eredmény is”. Egyedüli kivétel a selyemipar volt. Józsefnek ezt az álláspontját, mint már Mária Terézia is, mindig a magyar nemesi föld adómentességével okolta meg, holott Magyarország viselt annyi terhet, mint az örökös tartományok, csak a nemesi egyenesadó-mentesség miatt más formákban.35 II. Lipót uralkodásának végétől kezdve bizonyos enyhülés tapasztalható az iparpolitikában, de ez sem volt pozitív politika. Inkább csak a privilégiumok kiadásábam tapasztalhatunk könnyebbséget. — Ez messze volt még attól az állami támogatástól, amelyet az osztrák ipar élvezett. — Egész Magyarországon csak két nagyobb üzem volt, amely hasonló kedvezményben részesült: a sassini posztóüzem és a fiumei cukorfinomító, a többi sem anyagi támogatást, sem vámmentességet nem kapott. Hasztalan vették fel a rendek 1807-ben sérelmeik közé azt, hogy az udvar iparpolitikája az üzemek keletkezését megakadályozza.36 A 19. század húszas éveitől kezdve az udvar iparpolitikája már Ausztria számára is kedvezőtlen lett, inkább gátolta, mint segítette a tőkés fejlődést. Az iparpolitikát egyrészt a birtokos nemesség és a bankárok érdeke, másrészt a feudális abszolutizmus uralom-féltése szabta meg. Ausztria haladását csupán a tőkés ipari vállalkozók egyéni kezdeményezése mozgatta, az adott lehetőség keretei között. A Magyarországon érvényesülő iparpolitika még kedvezőtlenebb volt.37 Az udvar, súlyos vámrendszerén kívül, még az osztrák tartományok iparai számára magyarországi lerakatállítás engedélyezésével és a hazai iparnak a közszállításokból való kirekesztésével is nehezítette ipari fejlődésünket. Csak egy ponton mondható pozitívnak iparpolitikája. Az évi 55
