Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
III. Papirkészítésünk átalakulása papirgyártássá. 1840-1900
bankarisztokrácia járt az élen. Már a 40-es években megkezdte ez irányú tevékenységét, és mindenkor alkalmazkodva az adott politikai lehetőséghez, érvényesítette és egyre fokozódóan érvényesítette érdekeinek megfelelő akaratát. Érdeke pedig a haszonszerzés volt. Iparpolitikája ehhez alkalmazkodott, így a hazai iparfejlődést hatalmának növekedésével párhuzamosan egyre rosszabb, a mi érdekeinkkel ellentétes irányba kényszerítette.32 összefoglalóan azt állapíthatjuk meg, hogy az iparpolitika papíriparunk számára majd az egész korszakban viszonylag kedvező volt. Lehetővé tette a fokozatos átállást. Nem kellett előbb megszüntetni a papírmalmokat, mielőtt a papírgyárak, az általános technikai fejlődés következtében nálunk is kialakulhattak, és kifejlődhettek, és ezek átalakulásának társadalmi szükségessége megérett. Ez az időpont egybeesett az iparpolitika kedvezőbbre fordulásával: az 1860-as évekkel. A következő 20 év alatt, bár az iparpolitika általában valamelyest kedvezőtlenebbé vált, papírgyártásunk megerősödhetett, de érdekes ok miatt: azért, mert a fentiekben vázolt iparpolitikai tényezők szempontjából nem volt kulcsipar. Kívül esett az érdekterületeken. A 80-as évektől kezdve azonban a finánctőke, különösen az osztrák finánctőke iparpolitikájának fejlődést gátló hatása — az osztrák papíripar érdekében — a hazai papírgyártást is elérte. Fejlődését azonban nem állította meg, csak megnehezítette. A fejlődést befolyásoló tényezők együttes értékelése szempontjából azt mondhatjuk, hogy a helyzet általában nem volt kedvezőtlen — az előző korszakénál sokkal jobb volt —, különösen azért nem, mert az egyes tényezők kedvező együttállása akkor következett be, amikor az a papíriparunk számára a legalkalmasabb és legfontosabb volt. 2. A PAPÍRIPAR ÁTALAKULÁSA A papíripar átalakulása a 19. század 20-as éveiben Európa-szerte megkezdődött, és a 40-es évekre már jelentős eredményekkel dicsekedhetett. A kutatás azonban nem állt meg, a papíripar technikai elmélete tovább kereste a kibontakozás lehetőségét, és eredményesen. A papírkészítő sokévszázados alapelvét —- semmi régit elvetni és semmi újat felvenni -— a papírgyártó megfordította. A papírgyártó nem nézett hátra, csak előre. És a fejlődés üteme mind jobban fokozódott. — Az egész 19. századot szinte jellemzi a papíripari találmányok sokasodása. A minőség szempontjából nehéz időhatárt szabni. A magyar korszakhatárhoz 319
