Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

III. Papirkészítésünk átalakulása papirgyártássá. 1840-1900

tos osztállyá.24 A papíripar dolgozói e szervezkedésből azonban nem vették ki a részüket — mint ahogy külföldön sem —, csak 1917-ben kísérelték meg először azt.25

Mindezek alapján megállapítható, hogy a technikai helyzet a papíripar számára kedvező volt, mert az általános technikai fejlődés megadta számára a speciális fejlődés lehetőségét, és a kézműiparból gyáriparrá való átalakulása fokozatosan megtörténhetett. Az a tény, hogy két lépcsőben következett be a változás (1820-as évektől a papírgép, 1860-as évektől az új nyersanyag), megkönnyítette az átállást technikai és társadalmi vonatkozásban egyaránt. Azt is mondhatjuk, hogy a papírgyártás tényleges kialakulása a 60-as években kezdődik meg. Ez a körülmény pedig a magyar papíripar számára volt kedvező, mert nemcsak a politikai, gazdasági, hanem a technikai helyzet is ez időre javult jelentősen kedvezővé. Így behozhatta lemaradását, és a külföldi papíriparral majdnem párhuzamosan fejlődhetett — ha az ipar egészét és minőségileg tekintjük a helyzetet —, amivel kevés iparágunk dicsekedhetik.

Az iparpolitika az említett politikai és gazdasági helyzet következménye volt. — Célszerű a hivatalos — vagyis a kormányzati — és a nem hivatalos iparpolitika vizsgálatát kettéválasztani.

Az 1840—47-es időszakbanaz osztrák kormány megpróbálta továbbra is fenntartani korábbi gyarmatosító iparpolitikáját, vagyis azt a helyzetet, hogy Magyarország az osztrák ipar nyersanyag- és készárupiaca legyen. Jelentősen megnyilvánult ez az új gazdaságpolitika, vagyis a német vámszövetséghez való csatlakozási kísérlet idején. Ez ellen Kossuth vette fel a harcot, és a „honi műipar” pártolását a védvámrendszerrel akarta megoldani. Ezt a cél kívánta szolgálni a Védegylet is, de nem sok sikerrel. Eredményesebb volt az 1841-ben létrehozott Magyar Ipar Egyesület munkássága.26 A gyárak jogviszonyáról szóló 1840: XVII t.c. már a tőkés fejlődést kívánta szolgálni. Lényegében felszabadította az ipart, mert kimondta, hogy a gyáros nem szakmunkásokat is alkalmazhat. A Klauzál-féle 1848-as céhrendelet azonban nem fogadta el az iparszabadság elvét — csupán céhreform volt, és így nem segítette a fejlődést.

Az önkényuralom időszakának iparpolitikája, a liberális gazdaságpolitikából következően, előbbre vitte az iparosodást és a tőkés fejlődést. Az 1851-ben kiadott ún. ideiglenes utasítás ugyan nem hatálytalanította az 1840. évi ipartörvényt, nem szüntette meg a céheket, de a régi iparűzési jog helyébe újat állított: az engedélyezési rendszert honosította meg. Kimondta azt, hogy iparengedélyt mindenki kaphat, aki nagykorúságát, jó erkölcsét, feddhetetlen előéletét, és gyakorlati jártasságát iga-316