Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
III. Papirkészítésünk átalakulása papirgyártássá. 1840-1900
hiány lett. Kossuth pénzügyi intézkedései enyhítettek ugyan a helyzeten, de a szabadságharc az ország gazdasági erejét jelentős mértékben igénybe vette, és a rövid idő miatt a kormány iparpártoló gazdaságpolitikájának nem volt alkalma érvényesülni, országos méretekben nem tudott kibontakozni. A szabadságharc bukásának gazdasági következménye az lett, hogy az 1850-es években nekilendülő általános tőkés fejlődés Magyarország számára az osztrák tőke nagymértékű behatolását eredményezte.5 Ez jellemzi az önkényuralom időszakának gazdasági helyzetét. Ismét az összmonarchia érdeke érvényesült, és Magyarország „tág és hálás terület (lett) az ipari tevékenység s a vállalkozói kedv számára”.6 Az osztrák tőke közvetlen behatolása azonban akaratlanul is előmozdította a magyar tőkés fejlődését.7 De maguk az abszolutisztikus kormányok is segítségére voltak, amikor az osztrák burzsoázia gazdaságpolitikáját érvényesítették. Az ez időben uralkodó gazdasági liberalizmus elvét elfogadva, gyakorlati gazdaságpolitikájukat is a szabadelvűség irányította. Továbbá: az összbirodalmi eszme gyakorlati megvalósítása—bár nem találkozott a nemzet akaratával — gazdaságilag bizonyos mértékben szintén segítette a fejlődést, különösen a kettős vámrendszer megszüntetésével.8 Persze a birodalom osztrák volt, és a politikai függetlenségre törekvés gazdasági síkon lappangva igyekezett érvényesülni. És ezt a kormány is sejtette, de néha túlzásba vitte az aggályoskodást. Rémeket látott. Jellemzi a helyzetet Fáik Miksának egy, az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnak 1857. évi alapításához kapcsolódó feljegyzése. A Budán székelő helytartótanácshoz menet, a lépcsőn találkozott a hivatalából távozó báró Hauerral, a katonai kormányzó mellé beosztott polgári megbízottal, akit Bécsből ismert. Hauer igyekezett lebeszélni Falkot arról, hogy a társaság szolgálatába álljon, és a többek között a következőket mondta neki: ,, . . Én igen jól tudom, hogy ez a biztosító intézeti cím csak cégér, mely alatt itt a fővárosban egy egész országra kiterjedő politikai akció középpontját akarják megteremteni, ahonnan feltűnés nélkül százával küldhetik ki biztosítási ügynökök címe alatt a politikai agitátorokat. Hanem egy éjjel én majd fölszedem az egész kompániát. Sajnálnám, ha Ön is köztük volna.”9 Az önkényuralom időszakát az jellemzi, hogy a legszigorúbb közjogi elnyomatás mellett a gazdasági szabadelvűség érvényesült. Ez az ellentmondás segítette tovább gazdasági fejlődésünket. A belső piac tovább tágult, kialakult a magyarországi tőkés polgárság, főleg a gépi nagyipar vállalkozóiból, akik lerakták a magyar ipari kapitalizmus alapjait.10 310
