Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
III. Papirkészítésünk átalakulása papirgyártássá. 1840-1900
utóbbi diktálja az iramot, és a régi megpróbálkozik a versennyel. Felfokozza a tempóját, mert nem tudja, amit mi tudunk: nem versenyezhet, és minden erőfeszítése csupán az újnak győzelmét sietteti. 1. A FEJLŐDÉST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A papírkészítés megszűnését, illetve a papíripar átalakulásának folyamatát természetesen ugyanazok a tényezők alakítgatták, mint megindulását és virágzását. A politikai, a gazdasági, a technikai helyzet, az iparpolitika és a földrajzi tényező; az utóbbi a régi maradt. Csupán azt kell megjegyeznünk, hogy a technika fejlődése a víz kémiai és biológiai tisztításának problémáját ugyan megoldotta, és az energiaforrás szempontjából a gőzgép alkalmazása az ipart a víztől függetleníthette volna, de a gyártásvíz mennyiségi szükséglete annyira megnövekedett, hogy az ipar telepítése a papírgyártás korszakában sokkal jobban függ a víztől, mint a papírkészítés korszakában, és sokkal nagyobb mértékben jelentkezik mint fontos tényező a szennyvíz tisztításának problémája is. A többi tényező azonban jelentősen megváltozott. De e 60 esztendőben politikai, gazdasági és technikai forradalom zajlott le nálunk, hol kétszerezve, hol csillapítva, sőt kiegyenlítve e mozgalmas időszak történetének hullámait. Az ország a polgárosodás felé haladt, de a feudalizmus nehézségi erejével szemben nehezen boldogult.1 A fejlődés tele van ellentmondással, jellemzőek a szélsőségek. Ez a tény a helyzet összefoglaló ismertetését megnehezíti, mert a részletek vizsgálatára nincs lehetőség. A politikai helyzet közismert. Négy szó összefoglalja: forradalom, szabadságharc, önkényuralom, kiegyezés. Politikai helyzetünk — eltekintve 1848-49-től — 1867-ig a Habsburg hatalomtól függött. 67 után politikai függetlenségünk kevésbé korlátozott (külügy, hadügy). Vagyis 67-ig az osztrák érdek érvényesült, mégpedig az előző századokban kiépült központi Habsburg kormányszervezet útján. Az 1848- ban elnyert, rövid életű függetlenség az ország állami egységét állította vissza, és szervezeti változást is jelentett. A végrehajtó hatalom a minisztérium kezébe került. És ez jellemzi a 67 utáni állapotot is.2 A hazai papíripar számára ez két szempontból fontos. Egyrészt általánosan: iparfejlesztési szempontból, másrészt különlegesen: a papírfogyasztás szempontjából. A szervezeti változás azonban az ügyvitel — és így a papírfogyasztás—szempontjából csak mennyiségi változást hozott, minőségit nem. 308
