Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
14,288 ív (142,88 g), korszak átlagban pedig: 5,612 ív (56,12 g). A többit a behozatal fedezte. Ha a fogyasztási területek szerint vizsgáljuk meg az egy főre eső évi átlagfogyasztást a 16. század második felétől kezdve, századonként így alakul: 16. század második fele: igazgatás 0,352 ív (3,52 g), kultúra 0,044 ív (0,44 g), civilizáció 0,004 ív (0,04 g). 17. század: igazgatás 2,016 ív (20,16 g), kultúra 0,288 ív (2,88 g), civilizáció 0,096 ív (0,96 g). 18. század: igazgatás 5,544 ív (55,44 g), kultúra 0,858 ív (8,58 g), civilizáció 0,198 ív (1,98 g). 19. század eleje: igazgatás 12,920 ív (129,20 g), kultúra 1,824 ív (18,24 g), civilizáció 0,456 ív (4,56 g). Korszakátlagban: igazgatás 5,185 ív (51,85 g), kultúra 0,732 ív (7,32 g), civilizáció 0,183 ív (1,83 g). Csoportosítsuk most a számokat fogyasztási területek szerint századonként. Igazgatás: 0,352 ív (3,52 g) — 2,016 ív (20,16 g) — 5,544 ív (55,44 g) — 12,920 ív (129,20 g) — korszakátlag: 5,185 ív (51,85 g). Kultúra: 0,044 ív (0,44 g) — 0,288 ív (2,88 g) — 0,858 ív (8,58 g) — 1,824 ív (18,24 g) — korszakátlag: 0,732 ív (7,32 g). Civilizáció: 0,004 ív (0,04 g) — 0,096 ív (0,96 g) — 0,198 ív (1,98 g) — 0,456 ív (4,56 g) -— korszakátlag: 0,183 ív (1,83 g). Ha az egy főre eső évi átlagfogyasztást a társadalmi fejlettség értékmérőjének vesszük, és e korszak legnagyobb, a 19. század első felének fogyasztását (152 g) pl. az 1959. évihez (17 kg) hasonlítjuk (0,9%-a), meglehetős elmaradottságot állapíthatunk meg a korszakra. De ez nem különleges hazai, hanem általános európai jelenség. Mind a századonkénti egy főre eső évi átlagfogyasztás, mind pedig azoknak a fogyasztási területek szerinti megoszlása hasonló képet mutat. Az eladás— beszerzés, vagyis az igény kielégítés módja századonként, a hazai termelés és a behozatal szerint, valamint fogyasztási területenként változott. A behozatalnál a 16. század második felében és részben a 17. században — mint korábban is — a vegyeskereskedő, a szatócs árusította a papírt a piacokon vagy a városi kereskedésben.645 A 17. század közepe táján megjelenik az önálló papírkiskereskedő, a 18. század második felében pedig a papírnagykereskedő, de ez csak a 19. század első felében lesz általánosabb jelenség, foglalkozás.646 A hazai termelésnél a papírkészítő az egész korszakban — árutermelés esetében is — megtartotta közvetlen kapcsolatát a fogyasztóval. És erre mindig is törekedett. A kereskedő — akár a kezdeti szatócs,, akár a későbbi önálló papírnagykereskedő — akarta vele felvenni a kapcsolatot, és nem megfordítva. Még a szállítás terhét is általában a kereskedő vállalta.647 296
