Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
hozzá a malmok évi átlag termeléséhez, hogy megkapjuk a hazai termelés összmennyiségét. Ez 434 000 rizsma, vagyis 2 604 000 kg papír, a 18. század átlagának 573%-a. Az egész korszak átlagos évi össztermelése pedig 131 664 rizsma, vagyis 289 984 kg papír lehetett. Ismételjük meg a termelékenység növekedést jelző százalékszámokat: 743, 510, 573%. Ugyanazt tapasztaljuk, mint a szükséglet vizsgálatánál: a 17. században kiugró a mennyiségi növekedés mértéke, a 18. században visszaesik, és a 19. század elején fokozatosan emelkedik. Vagyis: a hazai termelés követte a papírszükséglet mennyiségi változását. Hasonlítsuk össze e százalékszámokat az egyes fogyasztói területek vonatkozó százalékaival. A 17. században az igazgatási szükségletnél lényegesen nagyobb, de nem éri el a kulturális szükséglet százalékát. A 18. században a civilizáció és a közigazgatási szükséglet százalékszámánál magasabb, a többinél alacsonyabb. A 19. század elején nagyobb, mint a magánigazgatási és a kulturális. — Vagyis: a hazai termelés nem az egyes fogyasztási területek fejlődéséhez igazodott, hanem az egészhez, ami természetes is. E próbával azonban az ellenkező lehetőségeket ki kellett zárni. Ha a malmonkénti átlagtermelés százalékszámaival (112, 156, 466%) hasonlítjuk össze az össztermelését, látszólagos ellentmondást találunk. Ugyanis nem vettük figyelembe a malmok számának növekedési százalékát, ami így alakult: 660, 328, 116%. A 17. század kiugró teljesítménye tehát a malom sokasodásnak következménye. Ennek százalékszáma azonban fokozatosan csökken, és így csökken a 18. század össztermelési növekedésének átlaga. Viszont az egyes malmok termelékenysége növekszik, ezért emelkedik valamelyest a 19. század elején az össztermelési mutatószám. A hazai termelés tényleges fejlődését és így értékét azonban nem a fentiek, hanem majd az összfogyasztáshoz való viszonyítás mutatja meg. Itt csak annyit, hogy nem elégíthette ki teljes mértékben a keresletet. A behozatal kérdését kell tehát megvizsgálnunk. A kivitelt nem, mert ez egyrészt csak a 18. század végétől kezdve fordul elő, és elenyésző mennyiségben, rendszertelenül, másrészt mert a papírmalmokét és a jelentősebb fiumeit leszámoltuk. Egyébként a következő területekre szállítottak ki elenyésző mennyiséget a jelzett malmok. Galíciába: Alsóhrabonica 1801-től író-nyomó, Olaszi 1785-től író, Poprád 18. század író, Ravaszmező 18—19. század elején írópapír. Lengyelországba: Alsóhrabonica 1801-től írópapír. Román fejedelemségekbe: Rrassó első 16—17. század eleje írópapír. Horvát-Szlavonországba (amennyiig 291
