Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
A 17. század nyomdánként! évi átlagos papírszükséglete 80 rizsma, a 27 nyomdáé összesen 2160 rizsma, vagyis 12 960 kg papír, ami az előző időszak nyomdánkénti átlagának 800%-a, az összszükségleti átlagnak pedig 771%-a. A 18. század nyomdánkénti évi átlagos papírszükséglete 300 rizsma, így a 38 nyomdáé összesen 11 400 rizsma, vagyis 68 400 kg papír. A nyomdánkénti átlag az előző század 375%-a, az évi összszükségleti átlag pedig 528%-a. A 19. század elejének nyomdánkénti évi átlagszükséglete 1110 rizsma, az 50 nyomda évi összszükségletének átlaga pedig 55 500 rizsma, vagyis 333 000 kg papír, ami azt jelenti, hogy a nyomdánkénti átlag az előző századnak 370%-a, az átlagos évi összszükségleti átlag pedig 457%-a. Az egész korszak nyomdai, így kulturális papírszükségletének évi átlaga 17 335 rizsma, vagyis 104 010 kg papír. Próbálkozzunk e számadatok mögé hatolni. Ismételjük meg a századokat jellemző adatokat, egymás mellé állítva. A nyomdánkénti átlag: 10, 80, 300, 1110 rizsma, a százalékos növekedés pedig: 800, 375, 370%. Az összfogyasztás évi átlagai: 280, 2160, 11 400, 55 500 rizsma, százalékai: 771, 528, 487%. A nyomdánkénti évi átlagszükséglet lényegesen nagyobb volt, mint az igazgatás egyes szerveinek papírszükséglete, mégpedig minden században — így az egész korszakban — kb. négyszer nagyobb. A 17. századi szükséglet emelkedés százalékszáma — mind az egyedi, mind az általános — szintén lényegesen nagyobb, mint a köz- vagy magánigazgatás egyedi százalékszáma. Az összszükségleti átlag hasonlóan, de kisebb mértékben. Vagyis a nyomda papírszükséglete e században, az előző időszakhoz viszonyítva, lényegesen jobban növekedett, mint az igazgatásé. Átváltásnak vagyunk itt is tanúi. Az írásbeliség ezen a területen is általánosul. A változás minőségi, a nyomdák száma nem emelkedik lényegesen, de a művek száma jelentősen, ami egyúttal, az ív- és példányszám emelkedését is jelenti. Mutatja ezt a nyomdánkénti évi átlagszükséglet százalékszáma. Vagyis a nyomdatermék általánosul. A 18. században az egyedi és az általános átlagszükséglet lényegesen kisebb mértékben emelkedik, mint az előző században. Jobban, mint a közigazgatásé, de nem olyan mértékben, mint a magánigazgatásé. E területen is tapasztalható a szükséglet-visszaesés, mint az igazgatásnál, de itt is csak mennyiségi változásról van szó. A megjelenő művek száma jelentősen tovább növekszik, de nem olyan mértékben, mint az előző században. 285
